Ezen a héten sokminden történt, érdekes és változatos programokban és feladatokban vettünk részt. Csütörtökön Gödöllőre utaztunk, ahol egy gimnázium tantesületi értekezletén beszéltünk az IKT-eszközök, illetve a Web2.0 tanítási és tanulási folyamathoz kapcsolódó felhasználásáról. Kis kétely volt bennünk az odaérkezés előtt, mert azt éreztük, hogy a tantestület jelentős része nem lesz nyitott a bemutatott előadásra, illetve ellenérzéseket vált majd ki bennük. Kicsit nehéz dolgunk volt, mert 45 percben kellett nagyon tömören, érdekesen és meggyőzően (?) előadni, hogy mi (Szilvivel mentünk) miért tartjuk fontosnak és hasznosnak a tárgyalt lehetőségek használatát. A tantestület 52 főből áll, az előadásunk előtt egy olyan kérdésben kellett (volna) egységesen dönteniük, ami vitákat is szült. A tantestület minket három padsorban ülve hallgatott, illetve esetenként kérdezett is. Az első padban ülők között volt egy hölgy, aki a feltűnően kinyilvánítani kívánt elzárkózását úgy fejezte ki, hogy fel sem nézett sem ránk, sem az előadásra, hanem végig a naplót töltögette. (Vajon ő mit tenne, ha a diákjai közül valaki az első padban így tisztelné meg?) Az előadást követően megköszönték, hogy részletes és érdekes bemutatóval készültünk, és a kérdések között a legnagyobb arányban a továbbképzésekkel kapcsolatos lehetőségekre, illetve a módszertani segítségre/támogatásra kérdeztek rá. Figyelemre méltó, hogy aki időt is szánna ezen eszközök és alkalmazások bevonására, illetve technikailag sem okozna neki nehézséget, nekik is hiányzik sok esetben a híd egyik pillérje: a módszertan. Ezt kell erősíteni, fejleszteni a jövőben, mert az eszközök már ellepnek bennünket, azokat csak jól kellene használnunk.