Címke archívum: tudatosság

Tudatosság vs. technológia

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

 

Az utóbbi időszakban egyre több cikkben olvasható és egyre több konferencián hangzik el, hogy milyen fontos, hogy tudatosan és etikusan, kritikusan használjuk és kezeljük a digitális tolltartónk eszközeit…
Online identitásunk megjelenítésekor nem csak arra figyelhetünk, hogy magunkról mit osztunk meg, de arra is, hogy a már megosztott tartalmakból mit teszünk közzé a saját ismerőseink vagy akár a nyilvánosság számára.

A technológia az utóbbi időben megelőzte a tudatos online tevékenységet, és számos olyan alkalmazás, szolgáltatás és eszköz áll rendelkezésünkre, amelyekkel biztonságosan oszthatunk meg tartalmakat, korlátozhatjuk a bejegyzések, digitális tartalmaink, képeink, videóink hozzáférését, beállíthatjuk a közös szerkesztés paramétereit, és arról is dönthetünk, hogy a közösségi oldalakon közzétett tartalmainkért milyen mértékben vállalunk felelősséget.

Ma ünnepeljük a Safer Internet Day 10. születésnapját. ‘”Az Európai Bizottság Safer Internet Programja ezen a napon arra hívja fel a figyelmet, hogy bárkinek lehetősége van tenni azért, hogy biztonságosabbá és jobbá tegyük az internetet a gyerekeink számára.” (Forrás) Az eseményhez hazai szervezésű programok is kapcsolódnak, amely rendezvények keretében leginkább a veszélyekre hívják fel a figyelmet.
Elérhetőek olyan kezdeményezések is, amelyek a veszélyek és kockázatok mellett a megoldási lehetőségeket is bemutatják, és a gyermekek/szülők/pedagógusok számára pl. kézikönyvet, videókat, módszertani leírásokat tesznek közzé. Ilyen jó példa a TABBY-projekt is. “A T.A.B.B.Y. projekt (Threat Assessment of Bullying Behaviour) célja az online és az elektronikus eszközök használata során fellépő kockázatok tudatosítása, valamint az önvédelmet szolgáló információk és készségek átadása.” (Forrás)

Pedagógusként, szülőként, tudatos felnőttként óriási a felelősségünk, amikor megjelenik digitális lábnyomunk. A technológia már arra is kínál megoldást, hogy bizonyos offline helyzetekre készülve megfürösszük online megjelenésünket. A Facewash (újabb nevén Simple Wash) lehetőséget ad arra, hogy egy alkalmazás működését engedélyezve töröljük az online közösségi oldalon közzétett tartalmainkat, amelyek pl. egy munkavállalásnál nem válnak előnyünkre.

A napokban a Facebookon terjed egy sokak által megosztott állapotfrissítés is, de szerencsére megjelent az ehhez kapcsolódó tájékoztató leírás is.
Érezhető, hogy a személyes tartalmainkat védeni szeretnénk, azonban amíg nem tudjuk, hogy melyik eszközt válasszuk digitális tolltartónkból, addig nem lehetünk hatékonyak az információk irányításában sem.

A tudatos online tevékenységek felé vezető úton az első lépést jelentheti, ha ismerjük a digitális együttélés szabályait…

 

A digitális generációkat leíró kategóriák érzékenysége

Közzétéve: Szerző:
4

A digitális generációkat illető felosztás sokak által vitatott, és Prensky 2001-ben megfogalmazott kategóriáit többen provokatívnak tartják.
Hazánkban Fehér Péter és Hornyák Judit a “Netgeneráció 2010” kutatás kapcsán a kategóriákat kisebb kategóriákra bontotta (27. dia).
A különböző betűjelekkel bélyegzett generációs felosztások sem mindenki által elfogadottak, de az világosan kirajzolódik, hogy igény van arra, hogy az eszközhasználatban, módszertanban, attitűdben egymástól különböző csoportokat azonosítani tudjuk.

A IV. Oktatás-Informatikai Konferencián, a “Pedagógus és pedagógusképzés” című szekció végén élénk diskurzus indult a különböző kategóriákról, a szóhasználatról és a kategóriákhoz kapcsolódó tulajdonságokat illetően.
Vajon sértő-e a digitális bevándorló szókapcsolat a pedagógusokra vonatkozóan, vagy csupán egy állapotot írunk le ezzel a fogalommal?
Buda András felosztása (digitális nomádok-digitális telepesek) a közönség számára kis megnyugvást hozott, mert ő egy folyamatot jelöl, amelyben a pedagógusok megnyugodva tapasztalhatják, hogy van kiindulási pont, és szabadon közlekedhetünk a “digitális vándorúton”.
A különböző kategóriák érzékeny határvonalat jelölnek két nagyobb csoport között, és jelenleg talán finomításra szorul a körülírás.

Természetesen kényelmes a már meglévő, egyre több kutató és neveléstudománnyal, pedagógiával foglalkozó szakember által ismert kategóriákat használni bizonyos jelenségek beazonosítására, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kifejezések érzelmi alapon több pedagógust megérintenek (bántanak).

Előbbiek miatt talán célszerű lenne újragondolni, hogy pontosan milyen szempontok mentén osztjuk fel/soroljuk csoportokba az IKT-s és web2.0-ás eszközöket használó személyeket. Úgy gondolom, hogy a különbséget nem gazdasági, nem nemi és nem is kizárólag életkori sajátosságok adják. Vagyis nem húzhatunk éles határvonalat gazdagok és szegények, férfiak és nők, valamint fiatalok és “régebb óta fiatalok” (idézet Fehér Pétertől :)) között.

A legnagyobb különbséget talán az innovációra, az önfejlesztésre nyitott és az előle elzárkózó emberek csoportja között érzékelhetjük.

Nem gondolom, hogy a digitális eszközhasználat minden esetben hierarchiát tükröz, vagyis nem biztos, hogy csak azok a pedagógusok érdeklődnek pl. a virtuális tanulási környezetekkel kapcsolatban, akik blogot írnak, Twittert használnak, aktív Wikipédia-szerkesztők és a Facebookot is intenzíven használják az oktatás támogatására. Úgy látom, hogy vannak pedagógusok, akik az új eszközök használatára alapvetően nyitottak, és vannak, akik “sosem lájkoltak még, és soha nem is fognak” (egy tanári MA- képzésben részt vevő hallgató véleménye).

A következő feladat az lenne, hogy megtaláljuk a nyitottság és az elzárkózás fő okait és gócpontjait. Azt gondolom, hogy ehhez is kapcsolható két központi fogalom, melyet a “digitális sikerorientáltság” és a “digitális kudarckerülés” jelensége jellemez megfelelően… A bejegyzés témájához kapcsolódóan készül már az online gondolattérkép 🙂

Online magánügyek

Közzétéve: Szerző:
2

A napokban egy beszélgetés arról szólt, hogy a Facebookon is egyre jobban terjednek az értelmetlennek tűnő tartalmak, burjánzanak az önfeltáró állapotmegosztások, a kutyák és macskák megsegítését célzó felhívások. Elgondolkodtam, hogy mi az oka a Facebook – a beszélgetőtársak szavaival élve – wiwesedésének…
A Facebookon az értelmiségi szerep megkívánja, hogy szakmai, hiteles és megbízható tartalmakat, vagy saját, szakmánkhoz, hivatásunkhoz fűződő gondolatokat is megosszunk. Sokan nem is gondolnak arra, hogy az oktatási intézmény falain belül felépített pedagógusképen milyen csorba eshet az online tartalmak közlésekor.
Több hallgatóm mondta már, hogy túl szakmai a Facebook-profilom, és nem engedek betekintést a személyes életembe. Valóban keveset engedek, igyekszem nagyon figyelni arra, hogy megfelelő körökkel megfelelő információkat osszak meg. Természetesen akár pedagógusként is van lehetőségünk arra, hogy magánjellegű tartalmakat is közöljünk, de akkor minden esetben érdemes többször is végiggondolni, hogy kikhez fog eljutni az üzenetünk, és az milyen hatással lesz a befogadókra.

A TanárBlog egyik bejegyzése egy webes naplóról szól. Ellátogattam az oldalra, ahol ezt a felhívást láttam:

Lehetséges, hogy akik túl sok önfeltáró, személyes bejegyzést osztanak meg publikusan, számukra ezt a szolgáltatást lenne célszerűbb használni…

Interakciók változása 2.0

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Ebben a bejegyzésben az előző egyfajta folytatása/tükörképe következik. Egy ismerősöm említette a napokban egy közös barátunkról, hogy ő soha semmit nem “posztol” Facebookon. Mindhárman Facebook-tagok vagyunk, és én emlékeztem arra, hogy az említett ismerős bizony elég gyakran tesz közzé információkat. Amikor végighallgattam a gondolatait harmadik közös barátunk online passzivitásáról, végiggondoltam, hogy miért akarja elrejteni X elől azokat az információkat, amiket velem megoszt. Nem jutottam előbbre, nem találtam megoldást a kérdésre. Kis szünet után elmondtam X-nek, hogy vannak olyan lehetőségek Facebookon, amellyel bizonyos információkat egy-egy csoporttal oszthatunk csak meg, és vázoltam ennek előnyeit. X nem ismerte ezt a lehetőséget, de megköszönte, és azt mondta, hogy az első próba az lesz, hogy a közös barát elől elrejti az üzenőfalon legközelebb közzéteendő információkat 😀

Vajon mindannyian tudatosan osztjuk meg az információkat, vagy vannak olyan helyzetek, amikor tőlünk távol álló személyek előtt az életünk online kapuját tárva-nyitva hagyjuk?