A négyszögletű kerek erdő fekete pedagógiája

Lelkes Diák tanulási motivációja szempontjából több kisebb és egy nagy, meghatározó élményre tekinthet vissza.
Az általános iskolába kerülve nagyon szeretett tanulni, jól emlékszik azokra az első sikerélményekre, melyek az írás tanulásakor érték. Emlékszik annak a füzetnek a borítójára, amelyben a legtöbb piros pontja gyűlt össze. Nagyon szerette tanító nénijét, és úgy érezte, hogy ő is szereti Lelkes Diákot – ez biztonságot adott neki.
Lelkes Diák
kedvenc tantárgya az olvasás és az írás volt alsó tagozatban is, és ezt felsőben is „vitte tovább” magával.
Az iskolában minden évben megrendezésre kerültek az Iskolai Művészeti Napok, amelynek keretében minden osztály tánccal, előadással, énekkel, tornával, rajzzal készült. A negyedik osztályban ezen művészeti napok keretében Lelkes Diákék osztályának egy csoportja Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő című meséjét dolgozta fel. Azelőtt nem ismerte a mesét, de emlékszik, hogy a foglalkozások során megkedvelte azt. Voltak kedvenc szereplői, akiknek szívesen bújt volna a bőrébe az előadásra készülve, de természetesen minden tanuló egy szereplőt játszhatott csak el.
Lelkes Diák Dömdödöm szerepét kapta. Nagyon komolyan vette a feladatát, és minden egyes próbánál izgulva készült arra, hogy – osztálytársai hosszabb és összefüggő beszéde után – mikor jön az ő szerepe, és mikor mondhatja különböző hangsúlyokkal, hogy „döm-dödöm”.
Érezte, hogy Mamintinak, Bruckner Szigfridnek, Ló Szerafinnak… öltözött barátai több szöveget tanultak meg, de ő ezt magában azzal ellensúlyozta, hogy megtanulta az ő részüket is, hogy tudja, ő mikor következik majd. A nagymamája nagyon szép, barna mackójelmezt varrt neki; úgy emlékszik, hogy mindenki mást csak kifestettek a szülei, és a szerepének megfelelő színű ruhákat adták rá, míg egyedül neki jelmeze is volt.
Az előadásra való készülést és a próbákat is nagyon élvezte, és várta az előadás napját. Ági néni (a drámatanár, aki az előadásra felkészítette őket) minden próba után megdicsérte Lelkes Diákot. Akkor nem is gondolta, hogy az ő szerepe könnyebb, mint amilyen az osztálytársaié volt. Az előadás napján nagy izgalommal készültek mindannyian, és Lelkes Diák úgy emlékszik, hogy Ági néni nagyon elégedett volt, még süteményezni is elvitte őket – jutalomból.
Felső tagozatba kerülve új osztályfőnököt kaptak – Kriszta néni személyében. A fiatal, kedves, vékony tanárnő magyar nyelv és irodalom, illetve történelem szakos volt. Továbbra is a magyar tantárgy volt a kedvence, de nem mondhatja, hogy a teljesítménye javult. Tanulni nem szeretett, de egyre inkább úgy érezte, hogy meg kell felelnie az elvárásoknak, és tudta, hogy a szülei, nagyszülei akkor vidámabbak, ha jó jegyeket visz haza.
Elérkeztek a Himnusz tanulásához, és több órás műelemzés és beszélgetés után kívülről kellett tudniuk a művet. Közösen is felelhettek, de voltak olyan diákok, akiket Kriszta néni egyenként kérdezett. Lelkes Diák ilyen diák volt, egyedül szavalt az osztály előtt. A feleléskor Kriszta néni nagyon megdicsérte, ötöst kapott, és azt mondta az osztálynak, hogy példát lehet róla venni, mindenkinek így kellene szavalnia, szépen hangsúlyozva. Aznap örömmel ment haza, és újságolta otthon a sikerét.
Néhány nappal később az iskola folyosóján Lelkes Diák meghallotta, hogy Ági néni (alsós drámatanár, aki Dömdödömöt varázsolt belőle) és Kriszta néni beszélgettek. Egy lépcsőfordulóban álltak, és Kriszta néni mesélte, hogy Lelkes Diák milyen ügyesen felelt a Himnuszból. Nagyon örült, hogy titokban meghallotta ezt a dicséretet, és tovább maradt, hogy hallja, hogy még mit mondanak róla. Ági néni csodálkozott, és azt mondta, hogy ha ezt tudja, hogy  Lelkes Diák képes megtanulni a Himnuszt, akkor nem Dömdödöm szerepét adja neki egy évvel korábban, hiszen emlékszik arra, hogy Lelkes Diák szívesen lett volna a kicsi zöld tündér, de ő nem bízott benne, hogy képes megtanulni a szöveget. Lelkes Diák ekkor sírva fakadt, és beszaladt a terembe. Egy világ omlott össze benne. Annyira komolyan vette Dömdödöm szerepét, és egy percig sem gondolta, hogy ez könnyebb, gyengébb lenne, mint az osztálytársai feladata. Aznap nem szólalt meg többet, nem mesélte el, hogy miért sír. Otthon sem beszélt a történtekről, de nagyon sokáig gondolkodott, és magában újrahallgatta a folyosói beszélgetést. Érezte, hogy Ági néni butának tartotta, és nem gondolta, hogy ő tud jól tanulni. Ezt a napot követően ellenszenvet és haragot érzett Ági nénivel szemben, de sosem mondta el ennek az okát – talán sejthette…
Lelkes Diák
elhatározta, hogy soha többet nem hagyja, hogy róla bárki azt gondolja, hogy nem képes valamire, és elkezdett nagyon szorgalmasan tanulni. Minden tantárgyat ugyanolyan kitartóan tanult – függetlenül attól, hogy szerette-e vagy sem. A családban azt mondták, hogy örülnek, hogy a felső tagozatot már jól végzi, mert ez a teljesítmény beszámít a továbbtanulási eredményekbe is. Folyamatos pozitív visszajelzést kapott a tanáraitól is, és a családtól is. Az osztályban a gyengébben teljesítő tanulók közül a legjobbak közé került, és hatodik, hetedik osztályban megnyerte a kerületi irodalom versenyt és a helyesírási versenyt is. Az iskolai versíró versenyre is pályázott, és  elkezdett novellákat írni… Sosem beszélt arról, hogy mi az oka a kitartó tanulásnak, mert el szerette volna felejteni, hogy őt egyszer valaki butának tartotta… Egy idő után természetes volt, hogy jól tanul, és már az volt szokatlan, ha egy dolgozata négyes lett.
Gimnáziumba kerülve már válogatottan fordított időt és energiát a különböző tantárgyakra, de összességében jó tanuló volt. Az első osztálytól kezdve magyar szakra készült, és az érettségit követően oda felvételizett. Az egyetemi tanulmányai során újra visszakapta azt az érzést, hogy „tanulni jó”, és kialakultak ismét olyan területek, amelyek számára érdekesebbek voltak, és jobban tetszettek. A szülei egyre azt mondogatták, hogy nem baj, ha egyetemen nem ötös egy tanegység, mert nem lehet mindig a maximumra törekedni. Lelkes Diák azonban ekkor már kitartott a jó teljesítmény mellett, és kezdett kialakulni a saját célja a tanuláshoz kapcsolódóan.
Lelkes Diák
szeret tanulni, és szereti a kihívást jelentő feladatokat. Szereti, ha elismerik a tudását, és jó érzés, ha nem gondolják, hogy buta
…de szereti a magában élő Dömdödömöt is, mert csak ő tudja, hogy belőle lett az Lelkes Diák, aki most a tanításra készül…

Aranyhalat ajándékba!

Angolórák után Kati Néni többször süteményezésre hívta a tanulóit. A nyolcéves diákok nagyon szerettek Kati nénihez menni, ismerték a kutyáját és az aranyhalait, a kerti tavacskában. Egy napon azt mondta Kati néni, hogy az év végén, a legügyesebb diák egy aranyhalat kifoghat a tóból, ami majd segíti őt a harmadik osztályban, ha nagyon sok és nehéz tanulnivalója lesz.
A diákok az aranyhaltól csodát vártak, és annyit tanultak, hogy mára megnyitották világhírű fordító-és tolmácsközpontjukat, az “Aranyhal Akadémiát”.

Fizibusz és Fizibox

A mai napon részt vettem a XII. eLearning Fórumon. Sok előadást hallottam és láttam, de ezek közül most egyet szeretnék kiemelni. Azért ezt az egyet, mert az előadás során végig úgy éreztem, hogy minél több ilyen projektre és pedagógusra lenne szükség.

Az előadás során megismerhettük az Energia Suli programot. Az oldalon található információk alapján a program célja, hogy támogassák a pedagógusok munkáját. A program szervezőinek küldetése, hogy “a környezetismeret és fizikaórák kereteiben maradva, de kicsit másképp, rendhagyó módon mutassák be az energetika, a környezettudatos energiafelhasználás, az energiatakarékosság témaköreit”.
Azt gondolom, hogy a program célja, a szervezők küldetése példaértékű, és valóban érdemi segítség lehet a pedagógusok számára.

A korábbi években az Energia Suli program részeként a csoport már ismertté tette a Fizibuszt. A Fizibusz egy, az ELMŰ-ÉMÁSZ által biztosított ingyenes ismeretterjesztő-program, amely során fizikatanárok látványosan és izgalmasan vezetik be a gyerekeket a fizika, azon belül is az energia világába.
A Fizibusz egy olyan átalakított mikrobusz, amelynek fedélzetén számos fizikatanítást segítő, szemléltető eszköz található. A program számos előnye közül kiemelhetjük, hogy az ország bármely pontján működő általános iskola ingyenesen jelentkezhet a bemutatóra a program honlapján.

Az Energia Suli program részeként idén az ELMŰ-ÉMÁSZ tanulmányi versenyt hirdet az általános iskolák számára, melynek keretében értékes nyereményekre tehetnek szert a résztvevő iskolák és diákjaik. Az értékes nyereményt egy olyan eszköztár jelenti, amelyet a fizika tanításához használhatnak a pedagógusok. A jól használható eszközgyűjtemény neve Fizibox. Az eszköztár megálmodói az alábbi videóban bemutatják, hogy milyen kísérleteket lehet végezni az általuk kínált eszközökkel.

Az előadó azt kérte, hogy ma elalvás előtt mindenki nézze meg az oldalukat, aki hallotta az előadást.  Én ezt megtettem, sőt… kicsit talán többet is nézelődtem az oldalon :)
Diákoknak és pedagógusoknak egyaránt ajánlom az Energia Suli program megismerését.

Magabiztosság és mosoly az “IKT órán”

A bejegyzést a tanárblogon megjelent némileg negatív hangvételű poszt ihlette. (Miközben a  Facebook-kutatás 2011-ről írunk egy összefoglalót, kerestünk olyan cikkeket, amelyek kifejezetten a Facebook-fóbiáról szólnak, írnak. Nem nehéz ezekre rátalálni, hiszen – ahogyan Szilvi is írta -, a Facebook “az imádnivaló bűnbak”…  A Facebook-fóbiát erősítő cikkek mellett kíváncsian és meglepődve olvastam végig a tanárblog legújabb bejegyzését, és úgy érzem, hogy több olyan gondolat megfogalmazódott az olvasás közben, amely nem egyezik az ott leírtakkal.)

Az egyetemen, a tanári MA képzés keretein belül évek óta tanítjuk a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy során az IKT-eszközök felhasználását, illetve az oktatási folyamat támogatására minden kollégámmal nagy egyetértésben, előszeretettel használunk web2.0-ás, IKT-s eszközöket, támogató lehetőségeket. Az említett tárgyat nappali és levelező képzés keretében is tanítjuk, és minden félévben egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy a levelezős hallgatók esetében egészen más tanári attitűdre van szükség ahhoz, hogy a hallgatók ne “féljenek és reszkessenek” az órákon. Személyes tapasztalat alapján azt gondolom, hogy a befektetett energia, a türelem, a gyors és segítő tanári válaszok abban erősítik a hallgatókat, hogy a félév során megismert eszközök használatával magabiztosan és hatékonyan (mosolygósan) tudjanak dolgozni.

Természetes jelenség, ha az interaktív táblát az óráig nem ismerő digitális bevándorlók eleinte nem mozognak otthonosan a nagy, “világra nyíló ablak” előtt, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen és félelmet keltő helyzetek sokasága követi majd egymást a foglalkozások során. Az egyetemen, a pedagógiai, pszichológiai és bölcsész szakos tárgyak során is kiemelten fontos, hogy az IKT-használatot, és a web2.0 bevonásával a szemléletet is alakítsuk, formáljuk a leendő pedagógusnemzedékben. (Jó gyakorlatra példa, hogy az ELTE BTK Szakmódszertani Központ kifejezetten az interaktív tábla módszertanával foglalkozik az egyetemi tanegységek oktatásához kapcsolódóan. )

A félév elején, a tematika ismertetése során a digitális bennszülöttek (utalva a netgenerációs kifejezésre) érdeklődve hallgatják az elkészítendő feladatokat és a megismerésre szánt alkalmazásokat, és minden csoportban, a bemutatkozást követően kialakul egy olyan közös pont, amely a csoporttagok számára megfelelő fogódzót adhat.

Az IKT-használat során, a technikai részletek mellett -oktatóként- egy sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat a tervezés és megvalósítás idején. Tanárszakos tanegység esetében a módszertani kérdések éppen annyira hangsúlyosak a feladatok kidolgozásakor, mint az a kérdés, hogy “hogyan és hol kell bekapcsolni az interaktív táblát”.  A technikai jártasság és esetleges hiányosságok gyorsan leküzdhetőek, azonban a módszertani támogatás és a megfelelő segítő lehetőségek megtalálása, az önálló, önfejlesztő és élethosszig tartó tanulás igénye már nem sajátítható el egyetlen óra keretében. Elegendő arra a jelenségre gondolnunk, hogy a legnagyobb közösségi oldalon a tanárok is közzétesznek fényképeket, bejegyzéseket – vagyis a technikai nehézségeket könnyen leküzdik -, azonban sokkal ritkább esetben hoznak létre valóban oktatási vagy nevelési helyzethez kötődő csoportokat, alkalmazásokat, eseményeket a diákjaik számára.

A legtöbb oktatási és nevelési folyamatra kedvezően ható alkalmazás vagy program technikai információt és támogatást ad, azonban módszertani fogódzót kevesebb esetben kínál. Az egyetemi képzés mellett tanítottam külföldi hallgatókat IKT-s eszközök felhasználásával, illetve tanítottam a közoktatásban is. Természetes jelenség, hogy ezeken a területeken más-más kompetenciákra, ismeretekre és módszerekre is szükség van, azonban nem gondolom azt, hogy amennyiben leendő pedagógusjelölteknek tanítjuk ezeket az ismereteket, úgy figyelmen kívül hagyjuk, hogy a gyakorlatba ez hogyan ültethető át hatékonyan akkor, amikor ők kerülnek az interaktív tábla mellé tanárként.

Pedagógusoknak szóló továbbképzéseken és tanárokkal készített interjúk, beszélgetések során egyértelműen az az igény körvonalazódik a tanárok részéről, hogy kapjanak minél több olyan módszertani támogatást, amely nem csak leírja, hogy egy adott program mire és hogyan alkalmazható, hanem konkrét ötletekkel segíti őket abban, hogy a választani kívánt szoftver, oldal miképpen támogathatja a mindennapi munkájukat.

Az OFI oldalán elérhetőek azok a digitális formában is megjelent kiadványok, amelyek IKT-s óravázlatokat, tematikus terveket, foglalkozásokat tartalmaznak, vagy éppen a közoktatás jó IKT-s gyakorlatait mutatják be. Az OFI kiadványaihoz hasonlóan, az Educatio “IKT Műhely” kiadványa is hasonlóképpen támogatja az érdeklődő pedagógusokat.

Azt gondolom, hogy az első terület, amely erős alapokat kíván, az a módszertan. Amikor a pedagógusok értik és tudják, hogy pedagógiailag hogyan és miért lehet hatékony segítség az online gondolattérkép, a szakmai blog, a személyes vagy iskolai közösségnek szánt weboldal, a tartalomkezelő rendszer, akkor belső motiváció alapján, félelem és reszketés nélkül, egy kis kitartással el fogják sajátítani azt is, hogy melyik alkalmazást, programot, eszközt hol tudják bekapcsolni, hiszen tudni fogják, hogy melyik lehetőség hogyan és miért jelenthet hatékony támogatást a mindennapi pedagógiai munka során.

Andragógia BA-képzés, levelező képzés

Ma ismét olyan szombat volt, amikor tanítottam. Ebéd után kezdődött az óra, és 5-ig tartott. A konnektivizmussal is foglalkoztunk, illetve azt követően a címkefelhőkkel és az online eseményszervezéssel. A konnektivizmus kapcsán szóba került a “podcast” fogalma is. Nagyon szeretem ebben a csoportban, hogy a legtöbb ismeretlen fogalomra rákérdeznek, nem hagyják szó nélkül, hogy lelkesen meséljek tovább a “saját szórakoztatásomra”. A podcast kapcsán ajánlottam Ollé János felvételeit, amelyre a hallgatók nagy része azt mondta, hogy nagyon jó ötletnek tartják ezt a tudásmegosztó lehetőséget, és kár, hogy nem él ezzel több oktató az egyetemen. Ahogyan a fogalmak tisztázása után kitértünk a félévi követelményekre (igazából csak ismételtük azokat), úgy sok hallgató feszült és elzárkózó lett, de igyekeztem megtalálni az érzékeny egyensúlyt… A gyakorlatokat kiegészítve türelmesen elmagyaráztam, hogy az itt tanultak miért hasznosak, majd többen láthatóan éles fordulatot vettek, és hangsúlyozni kezdték, hogy sajnálják, hogy a csak diploma előtt 2 hónappal találkoznak ezekkel a lehetőségekkel… :)