Gondolatok a pedagógusszerep fogalomtérképéről

2011 decemberében egy online gondolattérkép keretében, lelkes közreműködők segítségével körbejártuk a pedagógusszerephez kapcsolódó fontosabb fogalmakat. A szerkesztőknek és érdeklődőknek ezúton is köszönöm a részvételt és a figyelmet.

A gondolattérkép statisztikája és tartalma az alábbiak szerint alakul: a térképet 69-en kedvelték (Facebook-like), és ennél jóval többen (242-en) tekintették meg a MindMeister oldalán. Az első szerkesztés december 5-én, az utolsó december 19-én történt. Összesen 10 szerkesztője volt a térképnek, köztük egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok, doktorandusz hallgatók is bővítették a gondolatokat.
A kollaboratív tartalomszerkesztés eredményeként 17 nagyobb gondolatkör született, melyek alá összesen 205 szó sorolható.
A főbb (legtöbb szót magába foglaló) gondolatok az alábbiak voltak: “Egy jó tanár tulajdonságai”, “Kompetencia”, “Munka, szakmai továbbképzések”.
Vélhetően befolyásolta a gondolatok születését és alakulását, hogy online eszközök segítségével kelt életre és terjedt a térkép, így nem meglepő, hogy helyet kaptak a web2.0 és online eszközök használatához kapcsolódó feladatok és fogalmak is. Több kérdésben elkülönült az offline és online lehetőségek köre. Örömöt jelent, hogy nem negatív a térkép hangulata, nem jelentek meg politikai szálak, hanem valóban egy hólabda-módszerrel terjesztett ötletroham jelenik meg itt.  A fogalmakat természetesen tovább lehet bővíteni, vagy éppen szűkíteni pl. az információs társadalomban megjelenő pedagógus feladataira és lehetőségeire, de ez már egy következő ötlet :)

Az online gondolattérkép címkefelhője :)

A web2.0 világában megjelenő pedagógusszereppel – egyik altémájaként – 2012 februárjában két konferencia is foglalkozik majd (IV. Oktatás-Informatikai Konferencia, Digitális Nemzedék Konferencia 2012). Mindkettőre szeretettel várjuk az érdeklődőket!

“A felejtés joga az interneten” avagy online hagyatékunk…

November 1-je van. A Kossuth Rádió főoldalán ezt olvasom, és elgondolkodom.  A Facebookon és más közösségi oldalakon a halálunk után is ott marad a digitális lábnyomunk…
A végrendeletbe bele kellene foglalni az interneten használt azonosító/jelszó párosainkat, hogy a szeretteink hozzáférhessenek az internetes profiljainkhoz halálunk után? A Facebookon már külön oldal és alkalmazás létezik annak érdekében, hogy halálunk után üzenetet hagyhassunk a világnak… A témához kapcsolódóan önálló weblapot is létrehoztak az üzemeltetők, és web2.0-ás programról lévén szó, az oldalnak Twitter és YouTube-csatornája is van… Tűnődöm, hogy ez morbid vagy hasznos kezdeményezés-e. Ha mindennapjainkat meghatározza az internet és a web2.0 világa, akkor az is érthető, ha online hagyatékunk rendezése szeretteink feladata lesz.

Minitréning pedagógusoknak

A héten egy pedagógusoknak szóló IKT-s minitréning megtartására kértek fel. A web2.0 világáról, a diákok és a pedagógusok átalakuló szerepeiről és feladatairól, valamint az IKT-s eszközök gyakorlati használatáról szólt a másfél órás képzés. A délutáni műhelyre összesen 36 pedagógus jelentkezett, az IKT-s szekcióban 16 tanár vett részt. (A másik csoport egy kistérségi intézmény egyik jó gyakorlatát ismerte meg.) Az én csoportom számára összesen 4 számítógép volt, így kiscsoportban dolgoztunk. Prezit készítettem, amivel az első fél órában az elméleti kérdéseket jártuk körbe, illetve számos, tanítási és tanulási folyamatot jól támogató web2.0-ás alkalmazást soroltam fel. Egy továbbképzésen (az eddigi tapasztalat alapján) fontos, hogy -ha csak fél percig is- minden résztvevővel egy kicsit “egy hullámhosszra” kerüljön a képzést vezető. Ekkor fel lehet térképezni a tekintetek/testtartás/metakommunikáció alapján, hogy ki hogyan fog viselkedni, milyen hozzállással közelít a képzés témájához. Voltak és mindig vannak teljesen elzárkózó kollégák, akiket nehéz meggyőzni, és még nehezebb ezt 1,5 óra alatt megtenni. Talán nem is cél. Voltak olyan pedagógusok, akik egy-két alkalmazást ismertek csak a bemutatott lehetőségek közül, volt viszont olyan is, aki azt mondta, hogy ezek közül bizonyos alkalmazások a diákok számára már “gagyik”. Érdekesek a különböző átmenetek és végletek, amelyek ilyenkor előkerülnek.
Ez volt a prezi.

Tartalommegosztás2.0

Ahogy a korábbi bejegyzésben már szó volt róla, ebben a félévben az elsőéves, pedagógia szakos hallgatók egyik feladata, hogy a szorgalmi időszak alatt minden héten 1-1 témát járjanak körül. A blog egyelőre zárt, a bejegyzéseket olvasni csak az írók tudják. Az első hét témája: “Digitális generációk, információs társadalom.” Megszülettek az első bejegyzések, és oktatóként, Szilvivel ezeket a bejegyzéseket kommenteljük is folyamatosan. Sok munkát jelent ez, de nagyon érdekes olvasva követni, hogy a hallgatóknak milyen gondolatai vannak a heti előadás témájához kapcsolódóan.

Ugyanebben a körben, a hallgatókat egyetlen közös Google dokumentumhoz rendeltük hozzá, ahol az órán (gépteremben) jegyzetelhetnek a bemutatott előadásokhoz, kérdésekhez, gondolatokhoz kapcsolódóan. Ez egy egészen új és érdekes módszertani megoldás. A közös jegyzetet útjára indítva oktatóként talán nem engedhetjük meg magunknak, hogy a jegyzetben hibák, félreértések maradjanak. Mondhatjuk azt is, hogy a félév során közösen készítjük a jegyzetet a hallgatókkal: ők leírják a vázlatpontokat, gondolatokat, mi pedig -szükség esetén- az órákat követően megjegyzésekkel látjuk el a szöveget. Az első ilyen megjegyzés beszúrásakor felmerült a kérdés, hogy vajon hány félreértés és tévedés kerül bevésésre egy-egy jegyzetfüzetbe, és vajon vállalható-e, hogy ezek a félreértések az online jegyzetben minden esetben javításra kerüljenek?

Magabiztosság és mosoly az “IKT órán”

A bejegyzést a tanárblogon megjelent némileg negatív hangvételű poszt ihlette. (Miközben a  Facebook-kutatás 2011-ről írunk egy összefoglalót, kerestünk olyan cikkeket, amelyek kifejezetten a Facebook-fóbiáról szólnak, írnak. Nem nehéz ezekre rátalálni, hiszen – ahogyan Szilvi is írta -, a Facebook “az imádnivaló bűnbak”…  A Facebook-fóbiát erősítő cikkek mellett kíváncsian és meglepődve olvastam végig a tanárblog legújabb bejegyzését, és úgy érzem, hogy több olyan gondolat megfogalmazódott az olvasás közben, amely nem egyezik az ott leírtakkal.)

Az egyetemen, a tanári MA képzés keretein belül évek óta tanítjuk a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy során az IKT-eszközök felhasználását, illetve az oktatási folyamat támogatására minden kollégámmal nagy egyetértésben, előszeretettel használunk web2.0-ás, IKT-s eszközöket, támogató lehetőségeket. Az említett tárgyat nappali és levelező képzés keretében is tanítjuk, és minden félévben egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy a levelezős hallgatók esetében egészen más tanári attitűdre van szükség ahhoz, hogy a hallgatók ne “féljenek és reszkessenek” az órákon. Személyes tapasztalat alapján azt gondolom, hogy a befektetett energia, a türelem, a gyors és segítő tanári válaszok abban erősítik a hallgatókat, hogy a félév során megismert eszközök használatával magabiztosan és hatékonyan (mosolygósan) tudjanak dolgozni.

Természetes jelenség, ha az interaktív táblát az óráig nem ismerő digitális bevándorlók eleinte nem mozognak otthonosan a nagy, “világra nyíló ablak” előtt, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen és félelmet keltő helyzetek sokasága követi majd egymást a foglalkozások során. Az egyetemen, a pedagógiai, pszichológiai és bölcsész szakos tárgyak során is kiemelten fontos, hogy az IKT-használatot, és a web2.0 bevonásával a szemléletet is alakítsuk, formáljuk a leendő pedagógusnemzedékben. (Jó gyakorlatra példa, hogy az ELTE BTK Szakmódszertani Központ kifejezetten az interaktív tábla módszertanával foglalkozik az egyetemi tanegységek oktatásához kapcsolódóan. )

A félév elején, a tematika ismertetése során a digitális bennszülöttek (utalva a netgenerációs kifejezésre) érdeklődve hallgatják az elkészítendő feladatokat és a megismerésre szánt alkalmazásokat, és minden csoportban, a bemutatkozást követően kialakul egy olyan közös pont, amely a csoporttagok számára megfelelő fogódzót adhat.

Az IKT-használat során, a technikai részletek mellett -oktatóként- egy sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat a tervezés és megvalósítás idején. Tanárszakos tanegység esetében a módszertani kérdések éppen annyira hangsúlyosak a feladatok kidolgozásakor, mint az a kérdés, hogy “hogyan és hol kell bekapcsolni az interaktív táblát”.  A technikai jártasság és esetleges hiányosságok gyorsan leküzdhetőek, azonban a módszertani támogatás és a megfelelő segítő lehetőségek megtalálása, az önálló, önfejlesztő és élethosszig tartó tanulás igénye már nem sajátítható el egyetlen óra keretében. Elegendő arra a jelenségre gondolnunk, hogy a legnagyobb közösségi oldalon a tanárok is közzétesznek fényképeket, bejegyzéseket – vagyis a technikai nehézségeket könnyen leküzdik -, azonban sokkal ritkább esetben hoznak létre valóban oktatási vagy nevelési helyzethez kötődő csoportokat, alkalmazásokat, eseményeket a diákjaik számára.

A legtöbb oktatási és nevelési folyamatra kedvezően ható alkalmazás vagy program technikai információt és támogatást ad, azonban módszertani fogódzót kevesebb esetben kínál. Az egyetemi képzés mellett tanítottam külföldi hallgatókat IKT-s eszközök felhasználásával, illetve tanítottam a közoktatásban is. Természetes jelenség, hogy ezeken a területeken más-más kompetenciákra, ismeretekre és módszerekre is szükség van, azonban nem gondolom azt, hogy amennyiben leendő pedagógusjelölteknek tanítjuk ezeket az ismereteket, úgy figyelmen kívül hagyjuk, hogy a gyakorlatba ez hogyan ültethető át hatékonyan akkor, amikor ők kerülnek az interaktív tábla mellé tanárként.

Pedagógusoknak szóló továbbképzéseken és tanárokkal készített interjúk, beszélgetések során egyértelműen az az igény körvonalazódik a tanárok részéről, hogy kapjanak minél több olyan módszertani támogatást, amely nem csak leírja, hogy egy adott program mire és hogyan alkalmazható, hanem konkrét ötletekkel segíti őket abban, hogy a választani kívánt szoftver, oldal miképpen támogathatja a mindennapi munkájukat.

Az OFI oldalán elérhetőek azok a digitális formában is megjelent kiadványok, amelyek IKT-s óravázlatokat, tematikus terveket, foglalkozásokat tartalmaznak, vagy éppen a közoktatás jó IKT-s gyakorlatait mutatják be. Az OFI kiadványaihoz hasonlóan, az Educatio “IKT Műhely” kiadványa is hasonlóképpen támogatja az érdeklődő pedagógusokat.

Azt gondolom, hogy az első terület, amely erős alapokat kíván, az a módszertan. Amikor a pedagógusok értik és tudják, hogy pedagógiailag hogyan és miért lehet hatékony segítség az online gondolattérkép, a szakmai blog, a személyes vagy iskolai közösségnek szánt weboldal, a tartalomkezelő rendszer, akkor belső motiváció alapján, félelem és reszketés nélkül, egy kis kitartással el fogják sajátítani azt is, hogy melyik alkalmazást, programot, eszközt hol tudják bekapcsolni, hiszen tudni fogják, hogy melyik lehetőség hogyan és miért jelenthet hatékony támogatást a mindennapi pedagógiai munka során.