A digitális generációkat illető felosztás sokak által vitatott, és Prensky 2001-ben megfogalmazott kategóriáit többen provokatívnak tartják.
Hazánkban Fehér Péter és Hornyák Judit a “Netgeneráció 2010” kutatás kapcsán a kategóriákat kisebb kategóriákra bontotta (27. dia).
A különböző betűjelekkel bélyegzett generációs felosztások sem mindenki által elfogadottak, de az világosan kirajzolódik, hogy igény van arra, hogy az eszközhasználatban, módszertanban, attitűdben egymástól különböző csoportokat azonosítani tudjuk.
A IV. Oktatás-Informatikai Konferencián, a “Pedagógus és pedagógusképzés” című szekció végén élénk diskurzus indult a különböző kategóriákról, a szóhasználatról és a kategóriákhoz kapcsolódó tulajdonságokat illetően.
Vajon sértő-e a digitális bevándorló szókapcsolat a pedagógusokra vonatkozóan, vagy csupán egy állapotot írunk le ezzel a fogalommal?
Buda András felosztása (digitális nomádok-digitális telepesek) a közönség számára kis megnyugvást hozott, mert ő egy folyamatot jelöl, amelyben a pedagógusok megnyugodva tapasztalhatják, hogy van kiindulási pont, és szabadon közlekedhetünk a “digitális vándorúton”.
A különböző kategóriák érzékeny határvonalat jelölnek két nagyobb csoport között, és jelenleg talán finomításra szorul a körülírás.
Természetesen kényelmes a már meglévő, egyre több kutató és neveléstudománnyal, pedagógiával foglalkozó szakember által ismert kategóriákat használni bizonyos jelenségek beazonosítására, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kifejezések érzelmi alapon több pedagógust megérintenek (bántanak).
Előbbiek miatt talán célszerű lenne újragondolni, hogy pontosan milyen szempontok mentén osztjuk fel/soroljuk csoportokba az IKT-s és web2.0-ás eszközöket használó személyeket. Úgy gondolom, hogy a különbséget nem gazdasági, nem nemi és nem is kizárólag életkori sajátosságok adják. Vagyis nem húzhatunk éles határvonalat gazdagok és szegények, férfiak és nők, valamint fiatalok és “régebb óta fiatalok” (idézet Fehér Pétertől :)) között.
A legnagyobb különbséget talán az innovációra, az önfejlesztésre nyitott és az előle elzárkózó emberek csoportja között érzékelhetjük.
Nem gondolom, hogy a digitális eszközhasználat minden esetben hierarchiát tükröz, vagyis nem biztos, hogy csak azok a pedagógusok érdeklődnek pl. a virtuális tanulási környezetekkel kapcsolatban, akik blogot írnak, Twittert használnak, aktív Wikipédia-szerkesztők és a Facebookot is intenzíven használják az oktatás támogatására. Úgy látom, hogy vannak pedagógusok, akik az új eszközök használatára alapvetően nyitottak, és vannak, akik “sosem lájkoltak még, és soha nem is fognak” (egy tanári MA- képzésben részt vevő hallgató véleménye).
A következő feladat az lenne, hogy megtaláljuk a nyitottság és az elzárkózás fő okait és gócpontjait. Azt gondolom, hogy ehhez is kapcsolható két központi fogalom, melyet a “digitális sikerorientáltság” és a “digitális kudarckerülés” jelensége jellemez megfelelően… A bejegyzés témájához kapcsolódóan készül már az online gondolattérkép 🙂