A héten egy pedagógusoknak szóló IKT-s minitréning megtartására kértek fel. A web2.0 világáról, a diákok és a pedagógusok átalakuló szerepeiről és feladatairól, valamint az IKT-s eszközök gyakorlati használatáról szólt a másfél órás képzés. A délutáni műhelyre összesen 36 pedagógus jelentkezett, az IKT-s szekcióban 16 tanár vett részt. (A másik csoport egy kistérségi intézmény egyik jó gyakorlatát ismerte meg.) Az én csoportom számára összesen 4 számítógép volt, így kiscsoportban dolgoztunk. Prezit készítettem, amivel az első fél órában az elméleti kérdéseket jártuk körbe, illetve számos, tanítási és tanulási folyamatot jól támogató web2.0-ás alkalmazást soroltam fel. Egy továbbképzésen (az eddigi tapasztalat alapján) fontos, hogy -ha csak fél percig is- minden résztvevővel egy kicsit “egy hullámhosszra” kerüljön a képzést vezető. Ekkor fel lehet térképezni a tekintetek/testtartás/metakommunikáció alapján, hogy ki hogyan fog viselkedni, milyen hozzállással közelít a képzés témájához. Voltak és mindig vannak teljesen elzárkózó kollégák, akiket nehéz meggyőzni, és még nehezebb ezt 1,5 óra alatt megtenni. Talán nem is cél. Voltak olyan pedagógusok, akik egy-két alkalmazást ismertek csak a bemutatott lehetőségek közül, volt viszont olyan is, aki azt mondta, hogy ezek közül bizonyos alkalmazások a diákok számára már “gagyik”. Érdekesek a különböző átmenetek és végletek, amelyek ilyenkor előkerülnek.
Ez volt a prezi.
Tartalommegosztás2.0
Ahogy a korábbi bejegyzésben már szó volt róla, ebben a félévben az elsőéves, pedagógia szakos hallgatók egyik feladata, hogy a szorgalmi időszak alatt minden héten 1-1 témát járjanak körül. A blog egyelőre zárt, a bejegyzéseket olvasni csak az írók tudják. Az első hét témája: “Digitális generációk, információs társadalom.” Megszülettek az első bejegyzések, és oktatóként, Szilvivel ezeket a bejegyzéseket kommenteljük is folyamatosan. Sok munkát jelent ez, de nagyon érdekes olvasva követni, hogy a hallgatóknak milyen gondolatai vannak a heti előadás témájához kapcsolódóan.
Ugyanebben a körben, a hallgatókat egyetlen közös Google dokumentumhoz rendeltük hozzá, ahol az órán (gépteremben) jegyzetelhetnek a bemutatott előadásokhoz, kérdésekhez, gondolatokhoz kapcsolódóan. Ez egy egészen új és érdekes módszertani megoldás. A közös jegyzetet útjára indítva oktatóként talán nem engedhetjük meg magunknak, hogy a jegyzetben hibák, félreértések maradjanak. Mondhatjuk azt is, hogy a félév során közösen készítjük a jegyzetet a hallgatókkal: ők leírják a vázlatpontokat, gondolatokat, mi pedig -szükség esetén- az órákat követően megjegyzésekkel látjuk el a szöveget. Az első ilyen megjegyzés beszúrásakor felmerült a kérdés, hogy vajon hány félreértés és tévedés kerül bevésésre egy-egy jegyzetfüzetbe, és vajon vállalható-e, hogy ezek a félreértések az online jegyzetben minden esetben javításra kerüljenek?
2011/őszi félév
…A Tanárok Kertjében ott áll a terebélyes digitális gyümölcsfa. A kihívást az jelenti, hogy már a szüretelés előtt célszerű tudni, hogy mi készül majd a begyűjtött gyümölcsökből, és ki mikor fogyaszthatja el azokat…
Ezen a héten elkezdődött a 2011-es őszi félév. Van egy elsőéves, pedagógia szakos csoportom, egy tanári MA, nappali, egy levelező, egy oktatói és egy mentorcsoportom.
Vannak olyan órák, amit Szilvivel párhuzamosan tartunk, két külön csoportban, és van közös óránk is. Ebben a félévben nagyon sokszínű és eltérő csoportokat taníthatok, ez kihívást és jó feladatot jelent. A kurzusok során vannak olyan alapelvek, amelyek minden órát meghatároznak, de alkalmazkodva a csoportok sajátosságaihoz, más és más módon gyűjtjük és dolgozzuk fel az információkat.
Az első évfolyam hallgatói számára létrehoztunk egy évfolyam-blogot, ahol a blog fiókjaiban már témafelvetések várják a szerzőket. A szorgalmi időszak alatt minden héten 1-1 témát járunk majd körül a hallgatókkal. A blog egyelőre zárt, a bejegyzéseket olvasni csak az írók tudják.
Az előadásokhoz készültek prezik, eLearninges felületek, oktatóvideók, interaktív tevékenységmodulok, megosztott jegyzetek, könyvjelzők és fogalomtérképek. Felkészülve várunk minden órát 🙂
Magabiztosság és mosoly az “IKT órán”
A bejegyzést a tanárblogon megjelent némileg negatív hangvételű poszt ihlette. (Miközben a Facebook-kutatás 2011-ről írunk egy összefoglalót, kerestünk olyan cikkeket, amelyek kifejezetten a Facebook-fóbiáról szólnak, írnak. Nem nehéz ezekre rátalálni, hiszen – ahogyan Szilvi is írta -, a Facebook “az imádnivaló bűnbak”… A Facebook-fóbiát erősítő cikkek mellett kíváncsian és meglepődve olvastam végig a tanárblog legújabb bejegyzését, és úgy érzem, hogy több olyan gondolat megfogalmazódott az olvasás közben, amely nem egyezik az ott leírtakkal.)
Az egyetemen, a tanári MA képzés keretein belül évek óta tanítjuk a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy során az IKT-eszközök felhasználását, illetve az oktatási folyamat támogatására minden kollégámmal nagy egyetértésben, előszeretettel használunk web2.0-ás, IKT-s eszközöket, támogató lehetőségeket. Az említett tárgyat nappali és levelező képzés keretében is tanítjuk, és minden félévben egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy a levelezős hallgatók esetében egészen más tanári attitűdre van szükség ahhoz, hogy a hallgatók ne “féljenek és reszkessenek” az órákon. Személyes tapasztalat alapján azt gondolom, hogy a befektetett energia, a türelem, a gyors és segítő tanári válaszok abban erősítik a hallgatókat, hogy a félév során megismert eszközök használatával magabiztosan és hatékonyan (mosolygósan) tudjanak dolgozni.
Természetes jelenség, ha az interaktív táblát az óráig nem ismerő digitális bevándorlók eleinte nem mozognak otthonosan a nagy, “világra nyíló ablak” előtt, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen és félelmet keltő helyzetek sokasága követi majd egymást a foglalkozások során. Az egyetemen, a pedagógiai, pszichológiai és bölcsész szakos tárgyak során is kiemelten fontos, hogy az IKT-használatot, és a web2.0 bevonásával a szemléletet is alakítsuk, formáljuk a leendő pedagógusnemzedékben. (Jó gyakorlatra példa, hogy az ELTE BTK Szakmódszertani Központ kifejezetten az interaktív tábla módszertanával foglalkozik az egyetemi tanegységek oktatásához kapcsolódóan. )
A félév elején, a tematika ismertetése során a digitális bennszülöttek (utalva a netgenerációs kifejezésre) érdeklődve hallgatják az elkészítendő feladatokat és a megismerésre szánt alkalmazásokat, és minden csoportban, a bemutatkozást követően kialakul egy olyan közös pont, amely a csoporttagok számára megfelelő fogódzót adhat.
Az IKT-használat során, a technikai részletek mellett -oktatóként- egy sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat a tervezés és megvalósítás idején. Tanárszakos tanegység esetében a módszertani kérdések éppen annyira hangsúlyosak a feladatok kidolgozásakor, mint az a kérdés, hogy “hogyan és hol kell bekapcsolni az interaktív táblát”. A technikai jártasság és esetleges hiányosságok gyorsan leküzdhetőek, azonban a módszertani támogatás és a megfelelő segítő lehetőségek megtalálása, az önálló, önfejlesztő és élethosszig tartó tanulás igénye már nem sajátítható el egyetlen óra keretében. Elegendő arra a jelenségre gondolnunk, hogy a legnagyobb közösségi oldalon a tanárok is közzétesznek fényképeket, bejegyzéseket – vagyis a technikai nehézségeket könnyen leküzdik -, azonban sokkal ritkább esetben hoznak létre valóban oktatási vagy nevelési helyzethez kötődő csoportokat, alkalmazásokat, eseményeket a diákjaik számára.
A legtöbb oktatási és nevelési folyamatra kedvezően ható alkalmazás vagy program technikai információt és támogatást ad, azonban módszertani fogódzót kevesebb esetben kínál. Az egyetemi képzés mellett tanítottam külföldi hallgatókat IKT-s eszközök felhasználásával, illetve tanítottam a közoktatásban is. Természetes jelenség, hogy ezeken a területeken más-más kompetenciákra, ismeretekre és módszerekre is szükség van, azonban nem gondolom azt, hogy amennyiben leendő pedagógusjelölteknek tanítjuk ezeket az ismereteket, úgy figyelmen kívül hagyjuk, hogy a gyakorlatba ez hogyan ültethető át hatékonyan akkor, amikor ők kerülnek az interaktív tábla mellé tanárként.
Pedagógusoknak szóló továbbképzéseken és tanárokkal készített interjúk, beszélgetések során egyértelműen az az igény körvonalazódik a tanárok részéről, hogy kapjanak minél több olyan módszertani támogatást, amely nem csak leírja, hogy egy adott program mire és hogyan alkalmazható, hanem konkrét ötletekkel segíti őket abban, hogy a választani kívánt szoftver, oldal miképpen támogathatja a mindennapi munkájukat.
Az OFI oldalán elérhetőek azok a digitális formában is megjelent kiadványok, amelyek IKT-s óravázlatokat, tematikus terveket, foglalkozásokat tartalmaznak, vagy éppen a közoktatás jó IKT-s gyakorlatait mutatják be. Az OFI kiadványaihoz hasonlóan, az Educatio “IKT Műhely” kiadványa is hasonlóképpen támogatja az érdeklődő pedagógusokat.
Azt gondolom, hogy az első terület, amely erős alapokat kíván, az a módszertan. Amikor a pedagógusok értik és tudják, hogy pedagógiailag hogyan és miért lehet hatékony segítség az online gondolattérkép, a szakmai blog, a személyes vagy iskolai közösségnek szánt weboldal, a tartalomkezelő rendszer, akkor belső motiváció alapján, félelem és reszketés nélkül, egy kis kitartással el fogják sajátítani azt is, hogy melyik alkalmazást, programot, eszközt hol tudják bekapcsolni, hiszen tudni fogják, hogy melyik lehetőség hogyan és miért jelenthet hatékony támogatást a mindennapi pedagógiai munka során.
Az értékelés értéke 2.0
Az előző bejegyzésemet olvassák olyan emberek is, akikről nem tudtam 🙂 Ennek megörültem. Egy volt hallgatóm írt a bejegyzést követően, hogy most jutott eszébe, hogy ő is kéri szépen az értékelést. 🙂 Összehangoltan dolgozunk a kollégákkal, hogy kimazsolázzuk a rendszerből ezeket az értékeléseket, és folyamatosan küldöm azokat a jelentkező hallgatóknak. Remélem, az idei félévben elég hangsúlyosan fogom elmondani, hogy mentse el mindenki a saját értékelését, amennyiben szüksége van rá.