A blogbejegyzésekről

Minden blogbejegyzésnek van szavatossági ideje. Hiába érezzük, hogy jó gondolataink vannak – belekezdhetünk 4-5-6… bejegyzésbe, ha a túl sok napi tennivaló betemeti az online fiók mélyén lévő vázlatokat, akkor egy idő után átírja az ember, vagy online lomtárába dobja.
Ezután napokig gondolkodhat, hogy akkor vajon miért kezdett bele.  Miért jó blogot írni és miért fontos szakmaibb blogot írni? Ma, a “MEP-nappali” kurzuson a blogokról és mikroblogokról beszélgettünk. Egy hallgatóm meglepődött, hogy van olyan blogom, amit csak 2 ember olvas, és volt olyan is, amit csak magamnak írtam. A különböző blogok egy személyhez kötődően úgy működnek, mint a Facebook-listák vagy a Google+ körei. Ha valamit túl sok emberrel osztunk meg, az vagy nagyon fontos vagy túl felszínes tartalmakat takar.

A lájkolás lélektana

Régóta megvan ez a cím piszkozatként a fejemben. Sokmindent értek alatta, de most arra térek ki, hogy vajon kik és miért lájkolják az ember bejegyzéseit. Lehet, hogy nem szerencsés a lájkolás mögött lélektani hatásokat keresni, de én – a tapasztalataim alapján – mégis úgy látom, hogy a lájkolás az ismerősök körében nem csupán tetszésnyilvánítást jelenthet, hanem egyfajta játszma része is lehet.

A Facebookon nyáron (és egy ideje) aktívabban teszek közzé bejegyzéseket, linkeket, képeket, és azt látom, hogy vannak állandó lájkolók, akiknek majdnem mindegy, hogy mit teszek közzé, mindig az első (vagy az összes) lájkoló között vannak. :) Az ő hozzáállásukat még nem értem, hiszen ez vagy azt jelenti, hogy mindent jónak ítélnek, amit én megosztok (még ez is lehet :D ), vagy más szándék húzódik meg a tetszésnyilvánítás kifejezése mögött. (Instantlájk)

Vannak olyanok, akik akkor lájkolnak, ha én is lájkolom az ő bejegyzéseiket (ezt egészen jól meg lehet figyelni), kicsit olyan érzés ez, mint amikor a hallgatók közül mindig van 1-2, akik az összes kérdésemre válaszolnak, hogy ne érezzem rosszul magamat. (Könyörlájk)

Vannak olyan ismerőseim, akik érezhetően megválogatják azokat a tartalmakat, amelyekre tetszésüket nyilvánítják, és azt gondolom, hogy ez a legobjektívebb viszonyulás. (Objektív lájk)

Van egy olyan csoport, akik a hierarchikus viszonyokban (pl. kolléga, főnök, tanár) egy-egy szerephez kötik azt, hogy kiknek a tartalmait kedvelik… Ebben az esetben tehát nem a tartalomhoz kötődő tetszésnyilvánításról van szó, hanem a személyhez fűződő kapcsolatról… (Szubjektív lájk)

A különböző blogokon is egyre gyakrabban található beépített like-gomb. Vannak olyan blogírók, akik a bejegyzéseik linkjét Facebookon is megosztják. Ilyenkor többször az figyelhető meg, hogy a Fb-on közzétett linkek több lájkot kapnak, mint maguk a bejegyzések a blogon/hírportálon. Vajon a Fb-on lájkolók ilyenkor végigolvassák, hogy mi tetszett nekik? (Látszatlájk)

Vannak olyanok, akik a saját bejegyzéseiket is lájkolják néha :) (Biztatólájk)

Vannak olyan kezdeményezések, amik a lájkok száma után nyereményeket sorsolnak ki. (Kötelezőlájk)

És végül egy kiemelten érdekes jelenség, amikor például valaki megházasodik, vagy kisgyermekük születik. Sok esetben a képeket lájkolják, de kevesebben írnak köszöntőt, gratulációt a Facebookon a képek/albumok alá. Ennek vajon mi az oka? Írnak máshova? Vagy kényelmesebb csak egy gombra rákattintani? Vagy valóban csak tetszik nekik a kép, de nem gondolnak semmit, amit szívesen megírnának? :) (Kényelemlájk)

Amikor ezeket végiggondoltam, akkor arra jutottam, hogy ezek után talán (!) néha (!) én is meggondolom, hogy lájkoljak-e bizonyos tartalmakat.

Jó lenne kifejezetten erről a kérdésről olvasni tanulmányokat. :)

Kapcsolódó írások:

És, akkor stílusosan, a bejegyzés like-gombja :)