A pedagógus(jelölt) szerepe az IKT tudatos használatának kialakításában

A pedagógusszerep kérdéskörével foglalkozva gyakran felteszem és újrafogalmazom a kérdést, hogy mitől válik tanárrá egy pedagógus a mai világban. Bizonyára mindannyian fel tudunk sorolni olyan területeket, ahol aktív részvételre és tevékeny beavatkozásra van szükség a pedagógus részéről (esélyegyenlőtlenség, hátrányos helyzet, figyelemzavar, fegyelmezetlenség…), azonban azzal szembesülök, hogy a különböző nevelést és oktatást támogató lehetőségek közül az IKT-kompetenciák csak akkor jelennek meg a legtöbb esetben, hogyha már minden “alapvetőbb szükségletet” kielégítettünk a tanítási és tanulási folyamathoz kapcsolódóan.
Amíg azonban a “tűzoltással”, az égető kérdések rendezésével és megválaszolásával foglalkozunk, addig a világ olyannyira előrehalad, hogy egy idő után (vagy már most sem?) érhetünk a nyomába, és nem pótolhatjuk lemaradásunkat.
Tanárképzéssel foglalkozó konferenciákon, a digitális nemzedék tanulási sajátosságainak tárgyalásakor többször előkerül az az elvárás (amely néha kritikába fordul), miszerint az egyetemen nem készítik fel a hallgatókat ezen eszközök módszertanára és a helyes használatra. Legutóbb ilyen hozzászólást hallottam a “Digitális nemzedék konferencia 2013″ egyik szekciójában.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, 2009 óta kötelező tanegység a tanári mesterképzés során a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy. E tanegység keretében idén 7 nappali csoportom van, és – hacsak az elmúlt évre tekintek vissza – tavaly tavasszal is ugyanennyi csoportban dolgoztunk együtt a hallgatókkal. A tavalyi tapasztalatok egy részéről és a kurzus felépítéséről korábban írtam.
A tanegység keretében több elméleti és gyakorlati feladata is van a tanárjelölteknek, amelyek közül eddig már többen teljesítették a “Mikrotanítás modern eszközökkel” elnevezésű részfeladatot.  Fontos, hogy a kurzus keretében nem IKT-használatot tanítunk, hanem az ISTE tanári kompetenciáira építve IKT-s kompetenciafejlesztés zajlik oly módon, hogy a hallgatók egymástól is sokat tanulnak a kurzus során.
A mikrotanítások során – a teljes felsorolástól eltekintve – eddig tanultunk a genetikáról Google űrlap és Google prezentáció segítségével – ez az óra éppen online is követhető volt -, tanultuk az angol jövő időt egy fiktív történetbe ágyazva, online időszalag szerkesztésével, tanultunk a tatárjárásról Google oldal felhasználásával, a fogszuvasodásról gondolattérkép segítségével. Az eddigi órarészletek közül csak néhányat emeltem ki, bemutatva ezzel, hogy milyen igényes, tartalmas 25 percekben van részünk a hallgatókkal együtt.
Egy hallgatói észrevétel arra tért ki a héten, hogy jó lenne ha az IKT-eszközök technikai használatának megtanulására is lenne idő az órákon. Erről a kurzus kialakítása során úgy gondolkodtunk, hogy mivel. számos oktatóvideó, segédanyag, online kézikönyv áll a felhasználók rendelkezésére, így a kurzuson valóban arra érdemes időt szánni, hogy bemutassuk, hogy mit és hogyan tehetünk annak érdekében, hogy a tanítási órákra ne öncélú eszközhasználatot vigyünk be. (Egy mai blogbejegyzés is kapcsolódik ehhez a témához.)
A kurzust kiegészítő Facebook-oldalon megosztjuk az érdekesebb mikrotanítási részleteket, és azokat a létrehozott, kialakított eszközöket, amelyet tartalommal töltenek meg a hallgatók. Jó böngészést kívánunk! :)

Tudatosság vs. technológia

 

Az utóbbi időszakban egyre több cikkben olvasható és egyre több konferencián hangzik el, hogy milyen fontos, hogy tudatosan és etikusan, kritikusan használjuk és kezeljük a digitális tolltartónk eszközeit…
Online identitásunk megjelenítésekor nem csak arra figyelhetünk, hogy magunkról mit osztunk meg, de arra is, hogy a már megosztott tartalmakból mit teszünk közzé a saját ismerőseink vagy akár a nyilvánosság számára.

A technológia az utóbbi időben megelőzte a tudatos online tevékenységet, és számos olyan alkalmazás, szolgáltatás és eszköz áll rendelkezésünkre, amelyekkel biztonságosan oszthatunk meg tartalmakat, korlátozhatjuk a bejegyzések, digitális tartalmaink, képeink, videóink hozzáférését, beállíthatjuk a közös szerkesztés paramétereit, és arról is dönthetünk, hogy a közösségi oldalakon közzétett tartalmainkért milyen mértékben vállalunk felelősséget.

Ma ünnepeljük a Safer Internet Day 10. születésnapját. ‘”Az Európai Bizottság Safer Internet Programja ezen a napon arra hívja fel a figyelmet, hogy bárkinek lehetősége van tenni azért, hogy biztonságosabbá és jobbá tegyük az internetet a gyerekeink számára.” (Forrás) Az eseményhez hazai szervezésű programok is kapcsolódnak, amely rendezvények keretében leginkább a veszélyekre hívják fel a figyelmet.
Elérhetőek olyan kezdeményezések is, amelyek a veszélyek és kockázatok mellett a megoldási lehetőségeket is bemutatják, és a gyermekek/szülők/pedagógusok számára pl. kézikönyvet, videókat, módszertani leírásokat tesznek közzé. Ilyen jó példa a TABBY-projekt is. “A T.A.B.B.Y. projekt (Threat Assessment of Bullying Behaviour) célja az online és az elektronikus eszközök használata során fellépő kockázatok tudatosítása, valamint az önvédelmet szolgáló információk és készségek átadása.” (Forrás)

Pedagógusként, szülőként, tudatos felnőttként óriási a felelősségünk, amikor megjelenik digitális lábnyomunk. A technológia már arra is kínál megoldást, hogy bizonyos offline helyzetekre készülve megfürösszük online megjelenésünket. A Facewash (újabb nevén Simple Wash) lehetőséget ad arra, hogy egy alkalmazás működését engedélyezve töröljük az online közösségi oldalon közzétett tartalmainkat, amelyek pl. egy munkavállalásnál nem válnak előnyünkre.

A napokban a Facebookon terjed egy sokak által megosztott állapotfrissítés is, de szerencsére megjelent az ehhez kapcsolódó tájékoztató leírás is.
Érezhető, hogy a személyes tartalmainkat védeni szeretnénk, azonban amíg nem tudjuk, hogy melyik eszközt válasszuk digitális tolltartónkból, addig nem lehetünk hatékonyak az információk irányításában sem.

A tudatos online tevékenységek felé vezető úton az első lépést jelentheti, ha ismerjük a digitális együttélés szabályait…

 

Nyelvtan óra

Szorgalmi feladatként a nyelvtanfüzet utolsó lapjára olyan szavakat kellett gyűjteni, amiben az o-o-á magánhangzók találhatóak…

“Kocogás, szorongás, okozás, borozás, horgolás, kotkodács, botorság, szorobán, orgonás, okosság, dobolás, orvosság, zongorás, bodobács, csontkovács, zokogás, orgonál, csotrogány horkolás, BOLDOGSÁG” :)

Gábor bácsi

Gábor bácsi volt az iskola egyetlen férfi nevelőtanára. Végtelenül türelmes, csillogó szemű, mosolygós tanítóbácsi volt, aki a napközi foglalkozások idején volt együtt a tanulókkal. Gábor bácsi barkácsolni, faragni, festeni és focizni tanította a diákokat, az “életre nevelte őket” – ahogy ő mondta. A lányokat is.