A pedagógus(jelölt) szerepe az IKT tudatos használatának kialakításában

A pedagógusszerep kérdéskörével foglalkozva gyakran felteszem és újrafogalmazom a kérdést, hogy mitől válik tanárrá egy pedagógus a mai világban. Bizonyára mindannyian fel tudunk sorolni olyan területeket, ahol aktív részvételre és tevékeny beavatkozásra van szükség a pedagógus részéről (esélyegyenlőtlenség, hátrányos helyzet, figyelemzavar, fegyelmezetlenség…), azonban azzal szembesülök, hogy a különböző nevelést és oktatást támogató lehetőségek közül az IKT-kompetenciák csak akkor jelennek meg a legtöbb esetben, hogyha már minden “alapvetőbb szükségletet” kielégítettünk a tanítási és tanulási folyamathoz kapcsolódóan.
Amíg azonban a “tűzoltással”, az égető kérdések rendezésével és megválaszolásával foglalkozunk, addig a világ olyannyira előrehalad, hogy egy idő után (vagy már most sem?) érhetünk a nyomába, és nem pótolhatjuk lemaradásunkat.
Tanárképzéssel foglalkozó konferenciákon, a digitális nemzedék tanulási sajátosságainak tárgyalásakor többször előkerül az az elvárás (amely néha kritikába fordul), miszerint az egyetemen nem készítik fel a hallgatókat ezen eszközök módszertanára és a helyes használatra. Legutóbb ilyen hozzászólást hallottam a “Digitális nemzedék konferencia 2013″ egyik szekciójában.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, 2009 óta kötelező tanegység a tanári mesterképzés során a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy. E tanegység keretében idén 7 nappali csoportom van, és – hacsak az elmúlt évre tekintek vissza – tavaly tavasszal is ugyanennyi csoportban dolgoztunk együtt a hallgatókkal. A tavalyi tapasztalatok egy részéről és a kurzus felépítéséről korábban írtam.
A tanegység keretében több elméleti és gyakorlati feladata is van a tanárjelölteknek, amelyek közül eddig már többen teljesítették a “Mikrotanítás modern eszközökkel” elnevezésű részfeladatot.  Fontos, hogy a kurzus keretében nem IKT-használatot tanítunk, hanem az ISTE tanári kompetenciáira építve IKT-s kompetenciafejlesztés zajlik oly módon, hogy a hallgatók egymástól is sokat tanulnak a kurzus során.
A mikrotanítások során – a teljes felsorolástól eltekintve – eddig tanultunk a genetikáról Google űrlap és Google prezentáció segítségével – ez az óra éppen online is követhető volt -, tanultuk az angol jövő időt egy fiktív történetbe ágyazva, online időszalag szerkesztésével, tanultunk a tatárjárásról Google oldal felhasználásával, a fogszuvasodásról gondolattérkép segítségével. Az eddigi órarészletek közül csak néhányat emeltem ki, bemutatva ezzel, hogy milyen igényes, tartalmas 25 percekben van részünk a hallgatókkal együtt.
Egy hallgatói észrevétel arra tért ki a héten, hogy jó lenne ha az IKT-eszközök technikai használatának megtanulására is lenne idő az órákon. Erről a kurzus kialakítása során úgy gondolkodtunk, hogy mivel. számos oktatóvideó, segédanyag, online kézikönyv áll a felhasználók rendelkezésére, így a kurzuson valóban arra érdemes időt szánni, hogy bemutassuk, hogy mit és hogyan tehetünk annak érdekében, hogy a tanítási órákra ne öncélú eszközhasználatot vigyünk be. (Egy mai blogbejegyzés is kapcsolódik ehhez a témához.)
A kurzust kiegészítő Facebook-oldalon megosztjuk az érdekesebb mikrotanítási részleteket, és azokat a létrehozott, kialakított eszközöket, amelyet tartalommal töltenek meg a hallgatók. Jó böngészést kívánunk! :)

Félévkezdés előtt

A jó pedagógusról, a mester és tanítvány viszonyáról kerestem írásokat, történeteket, idézeteket és meséket.
Ez az egyik írás Csermely Péter blogjáról, amely a legtöbb ismerős és ismeretlen pedagógus figyelmébe ajánlható. Kinek ezért, kinek azért. Azt remélem, hogy mindenki számára fontos a mondanivalója.
Szép és jó időtöltést kívánok a félévkezdés előtti utolsó napokon!

Mikrotanítás modern eszközökkel

A “Modern eszközök a pedagógiában” című kurzusom idén 7 nappali csoport számára lett meghirdetve. A félév elején igazi kihívást jelentett, hogy a hét párhuzamos csoportot jól tanítsam, és mindenki (hallgatók és oktató) számára is érdekes legyen minden óra.
Ebben a félévben először – a félévi részfeladatok között – a hallgatóknak mikrotanításokkal kell készülniük egy-egy IKT-s vagy web2.0-ás eszköz/szolgáltatás felhasználásával, a saját szaktárgyukhoz kapcsolódóan. A mikrotanításokhoz módszertani alapot jelent a Raabe Kiadó gondozásában megjelent “MódszerLesen” című kiadványsorozat, amely különböző webes szolgáltatások pedagógiai alkalmazhatóságát mutatja be.
A mikrotanításokat megelőzően egy héttel egy óravázlatot várunk a hallgatóktól, amely – időben elküldött terv – biztosíthatja a mikrotanítás megfelelő színvonalát, hiszen erre az oktatók visszajelzést írnak, szükség esetén még módosítható a kialakított tartalom.
A 20-25 perces tanítások közül eddig már 55 lezajlott. :) A tervezés/kivitelezés/megvalósítás között nagy eltérések vannak, de alapvetően interaktív, figyelemfelkeltő és érdekes a hallgatói munkák nagy része. Mivel különböző szakos hallgatókkal dolgozunk együtt minden csoportban, így érdekesen váltják egymást a biológia-történelem-matematika-magyar… szakokhoz tartozó órarészletek. Ezek az alkalmak nekem is mindig maradandó élményt jelentenek, és igyekszem minden órán részletes visszajelzéseket adni a hallgatóknak. Az értékeléseket most visszaolvasva bízom abban, hogy ez a feladat a hallgatók többségének lényeges és hasznos tevékenységet jelent.
A mikrotanítások kapcsán a félév elején felajánlottuk, hogy kérésre videóval rögzítjük azokat, illetve a még bátrabbak :) online közvetítést is kérhetnek.
Az 55 mikrotanító közül eddig, ezen a héten, egy hallgató élt a videós rögzítés lehetőségével.
Ezúton is köszönöm a sok-sok színvonalas, jól tervezett órarészletet, és a soron következő hallgatóknak pedig jó ötleteket kívánok! :)

Digitális Nemzedék Konferencia

2012. február 12-e van, vagyis egy nappal a “Digitális Nemzedék Konferencia 2012” után járunk. A tegnapi napon hosszas előkészületek és szervezőmunka után (a legnagyobb elismerésem Szilvié) lezajlott a konferencia. A becsléseink szerint megközelítőleg 250-300 fő vett részt a rendezvényen.

A plenáris előadások utólag is megtekinthetőek online (Oláh Attila dékán megnyitója, Szabolcs Éva, Gyarmathy Éva, Tari Annamária és Ságvári Bence előadása), és itt látható a Digitális Nemzedék Konferencia kerekasztal-beszélgetése.

A szekciók előadásait nem közvetítettük online, így azokról felvétel nem készült, de az előadások utólag elérhetőek lesznek. A pontos  linkeket a konferencia Facebook-csoportjában lehet majd elérni.

A konferencián a “Tanárszerep- változó igények és elvárások” című szekcióban a pedagógusok feladatairól tartottam előadást.

A digitális generációkat leíró kategóriák érzékenysége

A digitális generációkat illető felosztás sokak által vitatott, és Prensky 2001-ben megfogalmazott kategóriáit többen provokatívnak tartják.
Hazánkban Fehér Péter és Hornyák Judit a “Netgeneráció 2010″ kutatás kapcsán a kategóriákat kisebb kategóriákra bontotta (27. dia).
A különböző betűjelekkel bélyegzett generációs felosztások sem mindenki által elfogadottak, de az világosan kirajzolódik, hogy igény van arra, hogy az eszközhasználatban, módszertanban, attitűdben egymástól különböző csoportokat azonosítani tudjuk.

A IV. Oktatás-Informatikai Konferencián, a “Pedagógus és pedagógusképzés” című szekció végén élénk diskurzus indult a különböző kategóriákról, a szóhasználatról és a kategóriákhoz kapcsolódó tulajdonságokat illetően.
Vajon sértő-e a digitális bevándorló szókapcsolat a pedagógusokra vonatkozóan, vagy csupán egy állapotot írunk le ezzel a fogalommal?
Buda András felosztása (digitális nomádok-digitális telepesek) a közönség számára kis megnyugvást hozott, mert ő egy folyamatot jelöl, amelyben a pedagógusok megnyugodva tapasztalhatják, hogy van kiindulási pont, és szabadon közlekedhetünk a “digitális vándorúton”.
A különböző kategóriák érzékeny határvonalat jelölnek két nagyobb csoport között, és jelenleg talán finomításra szorul a körülírás.

Természetesen kényelmes a már meglévő, egyre több kutató és neveléstudománnyal, pedagógiával foglalkozó szakember által ismert kategóriákat használni bizonyos jelenségek beazonosítására, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kifejezések érzelmi alapon több pedagógust megérintenek (bántanak).

Előbbiek miatt talán célszerű lenne újragondolni, hogy pontosan milyen szempontok mentén osztjuk fel/soroljuk csoportokba az IKT-s és web2.0-ás eszközöket használó személyeket. Úgy gondolom, hogy a különbséget nem gazdasági, nem nemi és nem is kizárólag életkori sajátosságok adják. Vagyis nem húzhatunk éles határvonalat gazdagok és szegények, férfiak és nők, valamint fiatalok és “régebb óta fiatalok” (idézet Fehér Pétertől :) ) között.

A legnagyobb különbséget talán az innovációra, az önfejlesztésre nyitott és az előle elzárkózó emberek csoportja között érzékelhetjük.

Nem gondolom, hogy a digitális eszközhasználat minden esetben hierarchiát tükröz, vagyis nem biztos, hogy csak azok a pedagógusok érdeklődnek pl. a virtuális tanulási környezetekkel kapcsolatban, akik blogot írnak, Twittert használnak, aktív Wikipédia-szerkesztők és a Facebookot is intenzíven használják az oktatás támogatására. Úgy látom, hogy vannak pedagógusok, akik az új eszközök használatára alapvetően nyitottak, és vannak, akik “sosem lájkoltak még, és soha nem is fognak” (egy tanári MA- képzésben részt vevő hallgató véleménye).

A következő feladat az lenne, hogy megtaláljuk a nyitottság és az elzárkózás fő okait és gócpontjait. Azt gondolom, hogy ehhez is kapcsolható két központi fogalom, melyet a “digitális sikerorientáltság” és a “digitális kudarckerülés” jelensége jellemez megfelelően… A bejegyzés témájához kapcsolódóan készül már az online gondolattérkép :)