A pedagógusszerep kérdéskörével foglalkozva gyakran felteszem és újrafogalmazom a kérdést, hogy mitől válik jó tanárrá egy pedagógus a mai világban. Bizonyára mindannyian fel tudunk sorolni olyan területeket, ahol aktív részvételre és tevékeny beavatkozásra van szükség a pedagógus részéről (esélyegyenlőtlenség, hátrányos helyzet, figyelemzavar, fegyelmezetlenség…), azonban azzal szembesülök, hogy a különböző nevelést és oktatást támogató lehetőségek közül az IKT-kompetenciák csak akkor jelennek meg a legtöbb esetben, hogyha már minden “alapvetőbb szükségletet” kielégítettünk a tanítási és tanulási folyamathoz kapcsolódóan.
Amíg azonban a “tűzoltással”, az égető kérdések rendezésével és megválaszolásával foglalkozunk, addig a világ olyannyira előrehalad, hogy egy idő után (vagy már most sem?) érhetünk a nyomába, és nem pótolhatjuk lemaradásunkat.
Tanárképzéssel foglalkozó konferenciákon, a digitális nemzedék tanulási sajátosságainak tárgyalásakor többször előkerül az az elvárás (amely néha kritikába fordul), miszerint az egyetemen nem készítik fel a hallgatókat ezen eszközök módszertanára és a helyes használatra. Legutóbb ilyen hozzászólást hallottam a “Digitális nemzedék konferencia 2013” egyik szekciójában.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, 2009 óta kötelező tanegység a tanári mesterképzés során a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy. E tanegység keretében idén 7 nappali csoportom van, és – hacsak az elmúlt évre tekintek vissza – tavaly tavasszal is ugyanennyi csoportban dolgoztunk együtt a hallgatókkal. A tavalyi tapasztalatok egy részéről és a kurzus felépítéséről korábban írtam.
A tanegység keretében több elméleti és gyakorlati feladata is van a tanárjelölteknek, amelyek közül eddig már többen teljesítették a “Mikrotanítás modern eszközökkel” elnevezésű részfeladatot. Fontos, hogy a kurzus keretében nem IKT-használatot tanítunk, hanem az ISTE tanári kompetenciáira építve IKT-s kompetenciafejlesztés zajlik oly módon, hogy a hallgatók egymástól is sokat tanulnak a kurzus során.
A mikrotanítások során – a teljes felsorolástól eltekintve – eddig tanultunk a genetikáról Google űrlap és Google prezentáció segítségével – ez az óra éppen online is követhető volt -, tanultuk az angol jövő időt egy fiktív történetbe ágyazva, online időszalag szerkesztésével, tanultunk a tatárjárásról Google oldal felhasználásával, a fogszuvasodásról gondolattérkép segítségével. Az eddigi órarészletek közül csak néhányat emeltem ki, bemutatva ezzel, hogy milyen igényes, tartalmas 25 percekben van részünk a hallgatókkal együtt.
Egy hallgatói észrevétel arra tért ki a héten, hogy jó lenne ha az IKT-eszközök technikai használatának megtanulására is lenne idő az órákon. Erről a kurzus kialakítása során úgy gondolkodtunk, hogy mivel. számos oktatóvideó, segédanyag, online kézikönyv áll a felhasználók rendelkezésére, így a kurzuson valóban arra érdemes időt szánni, hogy bemutassuk, hogy mit és hogyan tehetünk annak érdekében, hogy a tanítási órákra ne öncélú eszközhasználatot vigyünk be. (Egy mai blogbejegyzés is kapcsolódik ehhez a témához.)
A kurzust kiegészítő Facebook-oldalon megosztjuk az érdekesebb mikrotanítási részleteket, és azokat a létrehozott, kialakított eszközöket, amelyet tartalommal töltenek meg a hallgatók. Jó böngészést kívánunk! 🙂
Címke archívum: pedagógusképzés
Gondolatok a pedagógusszerep fogalomtérképéről
2011 decemberében egy online gondolattérkép keretében, lelkes közreműködők segítségével körbejártuk a pedagógusszerephez kapcsolódó fontosabb fogalmakat. A szerkesztőknek és érdeklődőknek ezúton is köszönöm a részvételt és a figyelmet.
A gondolattérkép statisztikája és tartalma az alábbiak szerint alakul: a térképet 69-en kedvelték (Facebook-like), és ennél jóval többen (242-en) tekintették meg a MindMeister oldalán. Az első szerkesztés december 5-én, az utolsó december 19-én történt. Összesen 10 szerkesztője volt a térképnek, köztük egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok, doktorandusz hallgatók is bővítették a gondolatokat.
A kollaboratív tartalomszerkesztés eredményeként 17 nagyobb gondolatkör született, melyek alá összesen 205 szó sorolható.
A főbb (legtöbb szót magába foglaló) gondolatok az alábbiak voltak: “Egy jó tanár tulajdonságai”, “Kompetencia”, “Munka, szakmai továbbképzések”.
Vélhetően befolyásolta a gondolatok születését és alakulását, hogy online eszközök segítségével kelt életre és terjedt a térkép, így nem meglepő, hogy helyet kaptak a web2.0 és online eszközök használatához kapcsolódó feladatok és fogalmak is. Több kérdésben elkülönült az offline és online lehetőségek köre. Örömöt jelent, hogy nem negatív a térkép hangulata, nem jelentek meg politikai szálak, hanem valóban egy hólabda-módszerrel terjesztett ötletroham jelenik meg itt. A fogalmakat természetesen tovább lehet bővíteni, vagy éppen szűkíteni pl. az információs társadalomban megjelenő pedagógus feladataira és lehetőségeire, de ez már egy következő ötlet 🙂
Az online gondolattérkép címkefelhője 🙂
A web2.0 világában megjelenő pedagógusszereppel – egyik altémájaként – 2012 februárjában két konferencia is foglalkozik majd (IV. Oktatás-Informatikai Konferencia, Digitális Nemzedék Konferencia 2012). Mindkettőre szeretettel várjuk az érdeklődőket!
Minitréning pedagógusoknak
A héten egy pedagógusoknak szóló IKT-s minitréning megtartására kértek fel. A web2.0 világáról, a diákok és a pedagógusok átalakuló szerepeiről és feladatairól, valamint az IKT-s eszközök gyakorlati használatáról szólt a másfél órás képzés. A délutáni műhelyre összesen 36 pedagógus jelentkezett, az IKT-s szekcióban 16 tanár vett részt. (A másik csoport egy kistérségi intézmény egyik jó gyakorlatát ismerte meg.) Az én csoportom számára összesen 4 számítógép volt, így kiscsoportban dolgoztunk. Prezit készítettem, amivel az első fél órában az elméleti kérdéseket jártuk körbe, illetve számos, tanítási és tanulási folyamatot jól támogató web2.0-ás alkalmazást soroltam fel. Egy továbbképzésen (az eddigi tapasztalat alapján) fontos, hogy -ha csak fél percig is- minden résztvevővel egy kicsit “egy hullámhosszra” kerüljön a képzést vezető. Ekkor fel lehet térképezni a tekintetek/testtartás/metakommunikáció alapján, hogy ki hogyan fog viselkedni, milyen hozzállással közelít a képzés témájához. Voltak és mindig vannak teljesen elzárkózó kollégák, akiket nehéz meggyőzni, és még nehezebb ezt 1,5 óra alatt megtenni. Talán nem is cél. Voltak olyan pedagógusok, akik egy-két alkalmazást ismertek csak a bemutatott lehetőségek közül, volt viszont olyan is, aki azt mondta, hogy ezek közül bizonyos alkalmazások a diákok számára már “gagyik”. Érdekesek a különböző átmenetek és végletek, amelyek ilyenkor előkerülnek.
Ez volt a prezi.
Mit ér az ember, ha tanár?
Ezzel a címmel rendezett konferenciát 2011. április 16-án a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium. A konferencia helyszíne a PPKE JÁK volt. Egy szombati napon megtelt az egyetem II. János Pál terme, és tartalmas, érdekes napot töltöttek együtt a tanárképzéssel foglalkozó, és az aziránt érdeklődő kollégák. A szimpózium szakmai fővédnöke Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár asszony volt, egyházi fővédnöke pedig Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.
A szakmai napot Kiss Ulrich, a PPKE rektora nyitotta meg, majd plenáris előadások keretében hallottunk a magyar ifjúság helyzetéről Déri Andrástól. Az előadó az ifjúságkutatások mellett foglalkozik az online közösségek fejlődésével, és alakulásával is, bár ebben az előadásban csak részben tért ki az online közösségek fiatalokra tett hatására. Elhangzott, hogy a 15-29 évesek 60%-a napi rendszerességgel netezik, amely adat kapcsán újra eszembe jutott a formális-informális-nonformális oktatási lehetőségek hármasa.
Déri Andrást Klinghammer István, az ELTE volt rektora követte, aki előadásában feltette azt a kérdést, hogy “kell-e nekünk iskolarendszer?”. Gondolatait hallgatva eszembe jutottak Perjés tanár úr szavai, mert a legutóbbi doktori óránkon arról is beszéltünk, hogy az iskolában sok olyan -a diákok által nem kért- szolgáltatással is találkoznak a gyerekek, amelyek hasznosak lehetnek számukra. A kínálatot összeállítók nem titkolt szándéka, hogy remélik, hogy egy-két lehetőség megtetszik nekik, s ezzel majd bővül a tarsolyuk az iskola kapuin kilépve. Klinghammer István idézte Pázmányt, Platónt, Eötvöst és Karácsonyt, mely gondolatok mind-mind egybecsengtek abból a szempontból, hogy a tanárságot mesterségként határozták meg. “Azt a tanítót böcsüli nagyra Isten, aki cselekeszi, amit tanít, és mind nyelvét, mind pennáját szíve gyökerének téntájába mártván, úgy szól, amint szíve járása vagyon.” Közösen gondolkodtunk arról a kérdésről, hogy vajon lehet-e magánember a tanár, vagy pedig minden mozzanatában meg kell, hogy jelenjen a tanári mesterség.
Klinghammer István előadását Kerpen Gáboré követte, aki a pedagógus életpálya-modellről beszélt. Körbejártuk azt a kérdést, hogy ma Magyarországon büszke-e egy pedagógus arra, hogy pedagógus, illetve a pedagógus anyagi és életviteli megbecsülésére tért ki az előadó.
A plenáris előadásokat szakmai műhelyek követték, amelyek közül én Ritoók Magda tanárnőék csoportjához csatlakoztam. Ebben a műhelyben a “Pszichológust az iskolába!” címmel beszélgettünk az iskolapszichológusok helyzetéről és feladatairól. Közös igényként fogalmazódott meg a csoportban, hogy -a felsőoktatáshoz hasonlóan- a közoktatásban is be kellene vezetni az alkotói szabadságot, hiszen ezzel elkerülhetnénk a kiégést a pedagógusok körében. Sok személyes példán és gyakorlaton keresztül beszélgettünk arról, hogy egy iskolában nem csupán a diákoknak, de a pedagógusoknak is nagy segítség lehet, ha dolgozik iskolapszichológus a közvetlen környezetükben, azonban a törvényi szabályozás nem írja elő, hogy ez kötelezően betöltendő munkakör legyen egy iskolában.
A műhely után két újabb plenáris előadás keretében az egyházi oktatás, valamint a szakkollégiumok helyzete került középpontba, majd a nap záró kerekasztal-beszélgetésén Pokorni Zoltán, Bajzák Erzsébet, Kiss Ulrich, Szörényi Zoltán és Setényi János összegezték a nap folyamán felmerülő legfontosabb kérdéseket.
Számomra nagyon tartalmas és érdekes volt ez a nap, mert szakmai, minőségi párbeszéd zajlott a tanárképzés kérdéseiről.