Tudatosság vs. technológia

 

Az utóbbi időszakban egyre több cikkben olvasható és egyre több konferencián hangzik el, hogy milyen fontos, hogy tudatosan és etikusan, kritikusan használjuk és kezeljük a digitális tolltartónk eszközeit…
Online identitásunk megjelenítésekor nem csak arra figyelhetünk, hogy magunkról mit osztunk meg, de arra is, hogy a már megosztott tartalmakból mit teszünk közzé a saját ismerőseink vagy akár a nyilvánosság számára.

A technológia az utóbbi időben megelőzte a tudatos online tevékenységet, és számos olyan alkalmazás, szolgáltatás és eszköz áll rendelkezésünkre, amelyekkel biztonságosan oszthatunk meg tartalmakat, korlátozhatjuk a bejegyzések, digitális tartalmaink, képeink, videóink hozzáférését, beállíthatjuk a közös szerkesztés paramétereit, és arról is dönthetünk, hogy a közösségi oldalakon közzétett tartalmainkért milyen mértékben vállalunk felelősséget.

Ma ünnepeljük a Safer Internet Day 10. születésnapját. ‘”Az Európai Bizottság Safer Internet Programja ezen a napon arra hívja fel a figyelmet, hogy bárkinek lehetősége van tenni azért, hogy biztonságosabbá és jobbá tegyük az internetet a gyerekeink számára.” (Forrás) Az eseményhez hazai szervezésű programok is kapcsolódnak, amely rendezvények keretében leginkább a veszélyekre hívják fel a figyelmet.
Elérhetőek olyan kezdeményezések is, amelyek a veszélyek és kockázatok mellett a megoldási lehetőségeket is bemutatják, és a gyermekek/szülők/pedagógusok számára pl. kézikönyvet, videókat, módszertani leírásokat tesznek közzé. Ilyen jó példa a TABBY-projekt is. “A T.A.B.B.Y. projekt (Threat Assessment of Bullying Behaviour) célja az online és az elektronikus eszközök használata során fellépő kockázatok tudatosítása, valamint az önvédelmet szolgáló információk és készségek átadása.” (Forrás)

Pedagógusként, szülőként, tudatos felnőttként óriási a felelősségünk, amikor megjelenik digitális lábnyomunk. A technológia már arra is kínál megoldást, hogy bizonyos offline helyzetekre készülve megfürösszük online megjelenésünket. A Facewash (újabb nevén Simple Wash) lehetőséget ad arra, hogy egy alkalmazás működését engedélyezve töröljük az online közösségi oldalon közzétett tartalmainkat, amelyek pl. egy munkavállalásnál nem válnak előnyünkre.

A napokban a Facebookon terjed egy sokak által megosztott állapotfrissítés is, de szerencsére megjelent az ehhez kapcsolódó tájékoztató leírás is.
Érezhető, hogy a személyes tartalmainkat védeni szeretnénk, azonban amíg nem tudjuk, hogy melyik eszközt válasszuk digitális tolltartónkból, addig nem lehetünk hatékonyak az információk irányításában sem.

A tudatos online tevékenységek felé vezető úton az első lépést jelentheti, ha ismerjük a digitális együttélés szabályait…

 

A digitális generációkat leíró kategóriák érzékenysége

A digitális generációkat illető felosztás sokak által vitatott, és Prensky 2001-ben megfogalmazott kategóriáit többen provokatívnak tartják.
Hazánkban Fehér Péter és Hornyák Judit a “Netgeneráció 2010” kutatás kapcsán a kategóriákat kisebb kategóriákra bontotta (27. dia).
A különböző betűjelekkel bélyegzett generációs felosztások sem mindenki által elfogadottak, de az világosan kirajzolódik, hogy igény van arra, hogy az eszközhasználatban, módszertanban, attitűdben egymástól különböző csoportokat azonosítani tudjuk.

A IV. Oktatás-Informatikai Konferencián, a “Pedagógus és pedagógusképzés” című szekció végén élénk diskurzus indult a különböző kategóriákról, a szóhasználatról és a kategóriákhoz kapcsolódó tulajdonságokat illetően.
Vajon sértő-e a digitális bevándorló szókapcsolat a pedagógusokra vonatkozóan, vagy csupán egy állapotot írunk le ezzel a fogalommal?
Buda András felosztása (digitális nomádok-digitális telepesek) a közönség számára kis megnyugvást hozott, mert ő egy folyamatot jelöl, amelyben a pedagógusok megnyugodva tapasztalhatják, hogy van kiindulási pont, és szabadon közlekedhetünk a “digitális vándorúton”.
A különböző kategóriák érzékeny határvonalat jelölnek két nagyobb csoport között, és jelenleg talán finomításra szorul a körülírás.

Természetesen kényelmes a már meglévő, egyre több kutató és neveléstudománnyal, pedagógiával foglalkozó szakember által ismert kategóriákat használni bizonyos jelenségek beazonosítására, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kifejezések érzelmi alapon több pedagógust megérintenek (bántanak).

Előbbiek miatt talán célszerű lenne újragondolni, hogy pontosan milyen szempontok mentén osztjuk fel/soroljuk csoportokba az IKT-s és web2.0-ás eszközöket használó személyeket. Úgy gondolom, hogy a különbséget nem gazdasági, nem nemi és nem is kizárólag életkori sajátosságok adják. Vagyis nem húzhatunk éles határvonalat gazdagok és szegények, férfiak és nők, valamint fiatalok és “régebb óta fiatalok” (idézet Fehér Pétertől :)) között.

A legnagyobb különbséget talán az innovációra, az önfejlesztésre nyitott és az előle elzárkózó emberek csoportja között érzékelhetjük.

Nem gondolom, hogy a digitális eszközhasználat minden esetben hierarchiát tükröz, vagyis nem biztos, hogy csak azok a pedagógusok érdeklődnek pl. a virtuális tanulási környezetekkel kapcsolatban, akik blogot írnak, Twittert használnak, aktív Wikipédia-szerkesztők és a Facebookot is intenzíven használják az oktatás támogatására. Úgy látom, hogy vannak pedagógusok, akik az új eszközök használatára alapvetően nyitottak, és vannak, akik “sosem lájkoltak még, és soha nem is fognak” (egy tanári MA- képzésben részt vevő hallgató véleménye).

A következő feladat az lenne, hogy megtaláljuk a nyitottság és az elzárkózás fő okait és gócpontjait. Azt gondolom, hogy ehhez is kapcsolható két központi fogalom, melyet a “digitális sikerorientáltság” és a “digitális kudarckerülés” jelensége jellemez megfelelően… A bejegyzés témájához kapcsolódóan készül már az online gondolattérkép 🙂

IV. Oktatás-Informatikai Konferencia

2012. február 3-4. A IV. Oktatás-Informatikai Konferencia két napja az ELTE PPK-n.
A két nap gyorsan elszaladt, pénteken, a plenáris előadásokat követően egyszer csak azt láttam,  hogy háromnegyed öt van 🙂 Számos érdekes szakmai diskurzust hallottam, kutatási beszámolókat, innovatív projektötleteket, és új kezdeményezéseket ismertem meg.

A kiemelkedő előadások közül is kiemelve néhányat 🙂 – az általam offline követett előadások  (online még nem pótoltam mindet) közül – megemlítem az előadó stílusa és az előadás témája miatt Gáspár Attila: Infografikák az oktatás és oktatáskutatás szolgálatában c. bemutatóját. Jó volt hallani azt az elköteleződést és szakmai rajongást, melyet Attila az OFI Infografikáival kapcsolatban tanúsított. Azt gondolom, hogy az előadást hallgatók közül mindenki kedvet kapott az infografikák szerkesztéséhez. 🙂

Elfogultság nélkül nehéz az előadásokról írni, de mindenképpen megemlítem kollégáim Second Life előadásait (Szabó Mónika, Virányi Anita: Oktatás és közösség virtuális környezetben – Virtuális Tréning módszertani tapasztalatok; Ollé János: Térészlelés virtuális és integrált valós-virtuális oktatási környezetben). Ezek a bemutatók újszerű, itthon keveset kutatott területet mutattak be az érdeklődők számára.

Nagyon tetszett és szakmailag követendő példának tartom Molnár Gyöngyvér plenáris előadását (Számítógépes játékokba ágyazott innovatív mérés-értékelési technológiák), mert innovatív, érdekes, tudományos előadást hallottunk.

És ha továbbiakat is lehet említeni (nehéz helyzetben van a zsűri :)), akkor Kristóf Zsolt:  Felsőoktatásban alkalmazott Sloodle eszközrendszer használati tapasztalatai – Egy saját eszköz bemutatása c. elődására szavaznék.

Magával ragadott szombat reggel Turcsányi Márta: MAR az ELTE IK-n is c. 40 perces plenáris előadása. Márta előadásában az ELTE IK digitális szőlőfürtjéből csipegethettünk. 🙂

Az előadások utólag is megtekinthetőek online, illetve pihenésképpen, a vizuális élmény kedvéért álljon itt a két nap online fényképalbuma.

A szombati napon két előadás keretében a pedagógusszerepet és pedagógusképet jártam körül egy elméleti és egy gyakorlati előadás keretében.

A következő hétvége programja: Digitális Nemzedék Konferencia. Nagy izgalommal nézünk elébe! 🙂

 

Gondolatok a pedagógusszerep fogalomtérképéről

2011 decemberében egy online gondolattérkép keretében, lelkes közreműködők segítségével körbejártuk a pedagógusszerephez kapcsolódó fontosabb fogalmakat. A szerkesztőknek és érdeklődőknek ezúton is köszönöm a részvételt és a figyelmet.

A gondolattérkép statisztikája és tartalma az alábbiak szerint alakul: a térképet 69-en kedvelték (Facebook-like), és ennél jóval többen (242-en) tekintették meg a MindMeister oldalán. Az első szerkesztés december 5-én, az utolsó december 19-én történt. Összesen 10 szerkesztője volt a térképnek, köztük egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok, doktorandusz hallgatók is bővítették a gondolatokat.
A kollaboratív tartalomszerkesztés eredményeként 17 nagyobb gondolatkör született, melyek alá összesen 205 szó sorolható.
A főbb (legtöbb szót magába foglaló) gondolatok az alábbiak voltak: “Egy jó tanár tulajdonságai”, “Kompetencia”, “Munka, szakmai továbbképzések”.
Vélhetően befolyásolta a gondolatok születését és alakulását, hogy online eszközök segítségével kelt életre és terjedt a térkép, így nem meglepő, hogy helyet kaptak a web2.0 és online eszközök használatához kapcsolódó feladatok és fogalmak is. Több kérdésben elkülönült az offline és online lehetőségek köre. Örömöt jelent, hogy nem negatív a térkép hangulata, nem jelentek meg politikai szálak, hanem valóban egy hólabda-módszerrel terjesztett ötletroham jelenik meg itt.  A fogalmakat természetesen tovább lehet bővíteni, vagy éppen szűkíteni pl. az információs társadalomban megjelenő pedagógus feladataira és lehetőségeire, de ez már egy következő ötlet 🙂

Az online gondolattérkép címkefelhője 🙂

A web2.0 világában megjelenő pedagógusszereppel – egyik altémájaként – 2012 februárjában két konferencia is foglalkozik majd (IV. Oktatás-Informatikai Konferencia, Digitális Nemzedék Konferencia 2012). Mindkettőre szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Office tudásszint-mérő

Az elsőéves pedagógia szakos hallgatók egyik kötelező feladata, hogy megfeleljenek az Office szintfelmérőn. Az Office szintfelmérő 1 Excel, 1 Word és 1 PPT feladatból áll. A félév során nem foglalkozunk közösen ezekkel a tartalmakkal, de úgy látjuk jónak, hogy a hallgatók ne végezhessék el úgy a “Bevezetés az infokommunikációs technológiákba” című kurzust, hogy nem tudnak dinamikus tartalomjegyzéket vagy diagramot létrehozni az Officeban. Ez a feladat többeket megmosolyogtat, azt gondolhatjuk, hogy ezt könnyen teljesítik a hallgatók, hiszen a “vérükben van a számítógép-használat”. Az eredmények mást mutatnak. A feladatok megoldásakor minden esetben sokkal jobban sikerültek a megjelenítéssel és formázással kapcsolatos részfeladatok, mint a program tárgyi tudást is igénylő használata. A megjelenés, a tartalomjegyzék képe a hallgatók fejében van, és többször ezt vizuálisan meg is jelenítik a dokumentumban, de nem a helyes módszerrel, stílusokkal és címsorok használatával érnek el ide. Megdöbbentően kreatív és ötletes megoldásokat láttam.
A felmérők javítása közben azon gondolkodtam, hogy vajon az IKT-eszközök használatának mi a Maslow-piramisa. Ez nem egy költői kérdés, hasonló témában már elérhetőek ilyen ábrák.