A digitális nemzedék tanulási stratégiája és tanulási környezete az iskolában és online közösségi felületeken

A XI. ONK-n egy szimpózium keretében a digitális generáció tanulási stratégiájával foglalkoztunk.

A szimpózium összefoglalója:
Prensky 2001-ben definiált „digitális bennszülött” fogalma egy évtizede komoly és gyakran félelemmel teli várakozással tölti el a fiatalabb generációk nevelésben és oktatásában érdekelt szülőket, illetve pedagógusokat. A digitális nemzedékek sajátosságainak leírása különösen az elmúlt néhány évben erősödött fel, és ennek következtében már nem csak spekulatív (Bessenyei, 2008, 2010; Szabados, 2009), hanem megfigyeléseken és méréseken alapuló elméletek is születtek (Csepeli és Prazsák, 2010; Fehér és Hornyák, 2011). A „digitális bennszülött” tanuló elméletileg aktív és produktív médiahasználó, gyors visszacsatolásokkal teli és információgazdag környezetben érzi jól magát, ami a legtöbb esetben alkalmazások párhuzamos használatában, vagy népszerű közösségi felületeken való állandó jelenlétben mutatkozik meg. A „digitális nemzedék” sajátosságai és vélt produktivitása lényegesen szerényebb, mint amire az első elképzelések alapján számítani lehetett volna. Az extenzív típusú felhasználók aránya a fiatal felnőttek körében nagyobb, mint azoknál, akik kezdettől fogva a hálózat és média világában nőttek fel. A rendelkezésre álló technika és online eszközök használata gyakran inproduktív, a web 2.0 alkalmazások használata meglepően alacsony.Kutatásunk célja a „digitális nemzedék” tanulási sajátosságainak, tanuláshoz kapcsolható eszközhasználatának és online környezetben való viselkedésének, attitűdjeinek és szerepértelmezéseinek a vizsgálata. Ha a „digitális nemzedék” információszerzési és feldolgozási sajátosságai jelentősen különböznek a korábban született tanulóktól, akkor az egyes nemzedékek tanulási stratégiái között is eltéréseket kellene tapasztalnunk. Célszerű megvizsgálnunk, hogy az online felületek milyen szerepet töltenek be a tanulásban, illetve a tudatos IKT eszközhasználatra és tanulási önszabályozásra építve hogyan értelmezhetjük az „online tanulás” fogalmát? Aktuális kérdés, hogy a népszerű közösségi oldalak megfelelő tanulói szerepértelmezéssel, az iskolán kívüli hétköznapok online közösségformálására építve ideális tanulási környezetnek bizonyulnak-e vagy sem? El kell fogadnunk, hogy a tanári szerep értelmezése nem korlátozódhat osztálytermi környezetre és szükséges a tanórán kívüli tevékenységek körébe bevonni a közösségi felületek világát is, amennyiben az osztálytermi környezetben is bonyolult tanár-diák szerep megnyugtatóan definiálható.
A kutatás során 2004-ben, 2007-ben és 2011-ben elvégzett tanulási stratégia vizsgálatokra, illetve digitális és online eszközhasználati szokásokkal kapcsolatos mérésre (N=298, N=266, illetve N=237) és egy 2011-ben indított, online közösségi felülethasználat tanulási és oktatási lehetőségeire fókuszáló felmérésre építettünk (N=1505).
A szimpózium előadásai arra keresik a választ, hogy a „digitális nemzedék” sajátosságainak az elemzése segít-e kilépnünk a velük kapcsolatban várható csalódások előszobájából?

A szimpózium podcastje itt érhető el.

A blogbejegyzésekről

Minden blogbejegyzésnek van szavatossági ideje. Hiába érezzük, hogy jó gondolataink vannak – belekezdhetünk 4-5-6… bejegyzésbe, ha a túl sok napi tennivaló betemeti az online fiók mélyén lévő vázlatokat, akkor egy idő után átírja az ember, vagy online lomtárába dobja.
Ezután napokig gondolkodhat, hogy akkor vajon miért kezdett bele.  Miért jó blogot írni és miért fontos szakmaibb blogot írni? Ma, a “MEP-nappali” kurzuson a blogokról és mikroblogokról beszélgettünk. Egy hallgatóm meglepődött, hogy van olyan blogom, amit csak 2 ember olvas, és volt olyan is, amit csak magamnak írtam. A különböző blogok egy személyhez kötődően úgy működnek, mint a Facebook-listák vagy a Google+ körei. Ha valamit túl sok emberrel osztunk meg, az vagy nagyon fontos vagy túl felszínes tartalmakat takar.

“A felejtés joga az interneten” avagy online hagyatékunk…

November 1-je van. A Kossuth Rádió főoldalán ezt olvasom, és elgondolkodom.  A Facebookon és más közösségi oldalakon a halálunk után is ott marad a digitális lábnyomunk…
A végrendeletbe bele kellene foglalni az interneten használt azonosító/jelszó párosainkat, hogy a szeretteink hozzáférhessenek az internetes profiljainkhoz halálunk után? A Facebookon már külön oldal és alkalmazás létezik annak érdekében, hogy halálunk után üzenetet hagyhassunk a világnak… A témához kapcsolódóan önálló weblapot is létrehoztak az üzemeltetők, és web2.0-ás programról lévén szó, az oldalnak Twitter és YouTube-csatornája is van… Tűnődöm, hogy ez morbid vagy hasznos kezdeményezés-e. Ha mindennapjainkat meghatározza az internet és a web2.0 világa, akkor az is érthető, ha online hagyatékunk rendezése szeretteink feladata lesz.

ONK-ra készülve

Készülődünk a XI. ONK-ra, amely 2011. november 3-5-ig kerül megrendezésre, ez alkalommal Budapesten. Négyen (János, Adrienn, Szilvi és én) egy szimpózium (A digitális nemzedék tanulási stratégiája és tanulási környezete az iskolában és online közösségi felületeken) keretében fogunk előadni, és a szimpózium második része a 2011-ben indult “Facebook-kutatás 2011” eredményeit fogja bemutatni. Ezt záró előadásnak tekintjük a témával kapcsolatban, és már új kutatásokat tervezgetünk.  Kíváncsian várom a háromnapos programsorozat előadásait, a szakmai diskurzusokat, az érdekes kutatási eredményeket.

Office tudásszint-mérő

Az elsőéves pedagógia szakos hallgatók egyik kötelező feladata, hogy megfeleljenek az Office szintfelmérőn. Az Office szintfelmérő 1 Excel, 1 Word és 1 PPT feladatból áll. A félév során nem foglalkozunk közösen ezekkel a tartalmakkal, de úgy látjuk jónak, hogy a hallgatók ne végezhessék el úgy a “Bevezetés az infokommunikációs technológiákba” című kurzust, hogy nem tudnak dinamikus tartalomjegyzéket vagy diagramot létrehozni az Officeban. Ez a feladat többeket megmosolyogtat, azt gondolhatjuk, hogy ezt könnyen teljesítik a hallgatók, hiszen a “vérükben van a számítógép-használat”. Az eredmények mást mutatnak. A feladatok megoldásakor minden esetben sokkal jobban sikerültek a megjelenítéssel és formázással kapcsolatos részfeladatok, mint a program tárgyi tudást is igénylő használata. A megjelenés, a tartalomjegyzék képe a hallgatók fejében van, és többször ezt vizuálisan meg is jelenítik a dokumentumban, de nem a helyes módszerrel, stílusokkal és címsorok használatával érnek el ide. Megdöbbentően kreatív és ötletes megoldásokat láttam.
A felmérők javítása közben azon gondolkodtam, hogy vajon az IKT-eszközök használatának mi a Maslow-piramisa. Ez nem egy költői kérdés, hasonló témában már elérhetőek ilyen ábrák.