A bejegyzést a tanárblogon megjelent némileg negatív hangvételű poszt ihlette. (Miközben a  Facebook-kutatás 2011-ről írunk egy összefoglalót, kerestünk olyan cikkeket, amelyek kifejezetten a Facebook-fóbiáról szólnak, írnak. Nem nehéz ezekre rátalálni, hiszen – ahogyan Szilvi is írta -, a Facebook “az imádnivaló bűnbak”…  A Facebook-fóbiát erősítő cikkek mellett kíváncsian és meglepődve olvastam végig a tanárblog legújabb bejegyzését, és úgy érzem, hogy több olyan gondolat megfogalmazódott az olvasás közben, amely nem egyezik az ott leírtakkal.)

Az egyetemen, a tanári MA képzés keretein belül évek óta tanítjuk a “Modern eszközök a pedagógiában” című tárgy során az IKT-eszközök felhasználását, illetve az oktatási folyamat támogatására minden kollégámmal nagy egyetértésben, előszeretettel használunk web2.0-ás, IKT-s eszközöket, támogató lehetőségeket. Az említett tárgyat nappali és levelező képzés keretében is tanítjuk, és minden félévben egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy a levelezős hallgatók esetében egészen más tanári attitűdre van szükség ahhoz, hogy a hallgatók ne “féljenek és reszkessenek” az órákon. Személyes tapasztalat alapján azt gondolom, hogy a befektetett energia, a türelem, a gyors és segítő tanári válaszok abban erősítik a hallgatókat, hogy a félév során megismert eszközök használatával magabiztosan és hatékonyan (mosolygósan) tudjanak dolgozni.

Természetes jelenség, ha az interaktív táblát az óráig nem ismerő digitális bevándorlók eleinte nem mozognak otthonosan a nagy, “világra nyíló ablak” előtt, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen és félelmet keltő helyzetek sokasága követi majd egymást a foglalkozások során. Az egyetemen, a pedagógiai, pszichológiai és bölcsész szakos tárgyak során is kiemelten fontos, hogy az IKT-használatot, és a web2.0 bevonásával a szemléletet is alakítsuk, formáljuk a leendő pedagógusnemzedékben. (Jó gyakorlatra példa, hogy az ELTE BTK Szakmódszertani Központ kifejezetten az interaktív tábla módszertanával foglalkozik az egyetemi tanegységek oktatásához kapcsolódóan. )

A félév elején, a tematika ismertetése során a digitális bennszülöttek (utalva a netgenerációs kifejezésre) érdeklődve hallgatják az elkészítendő feladatokat és a megismerésre szánt alkalmazásokat, és minden csoportban, a bemutatkozást követően kialakul egy olyan közös pont, amely a csoporttagok számára megfelelő fogódzót adhat.

Az IKT-használat során, a technikai részletek mellett -oktatóként- egy sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat a tervezés és megvalósítás idején. Tanárszakos tanegység esetében a módszertani kérdések éppen annyira hangsúlyosak a feladatok kidolgozásakor, mint az a kérdés, hogy “hogyan és hol kell bekapcsolni az interaktív táblát”.  A technikai jártasság és esetleges hiányosságok gyorsan leküzdhetőek, azonban a módszertani támogatás és a megfelelő segítő lehetőségek megtalálása, az önálló, önfejlesztő és élethosszig tartó tanulás igénye már nem sajátítható el egyetlen óra keretében. Elegendő arra a jelenségre gondolnunk, hogy a legnagyobb közösségi oldalon a tanárok is közzétesznek fényképeket, bejegyzéseket – vagyis a technikai nehézségeket könnyen leküzdik -, azonban sokkal ritkább esetben hoznak létre valóban oktatási vagy nevelési helyzethez kötődő csoportokat, alkalmazásokat, eseményeket a diákjaik számára.

A legtöbb oktatási és nevelési folyamatra kedvezően ható alkalmazás vagy program technikai információt és támogatást ad, azonban módszertani fogódzót kevesebb esetben kínál. Az egyetemi képzés mellett tanítottam külföldi hallgatókat IKT-s eszközök felhasználásával, illetve tanítottam a közoktatásban is. Természetes jelenség, hogy ezeken a területeken más-más kompetenciákra, ismeretekre és módszerekre is szükség van, azonban nem gondolom azt, hogy amennyiben leendő pedagógusjelölteknek tanítjuk ezeket az ismereteket, úgy figyelmen kívül hagyjuk, hogy a gyakorlatba ez hogyan ültethető át hatékonyan akkor, amikor ők kerülnek az interaktív tábla mellé tanárként.

Pedagógusoknak szóló továbbképzéseken és tanárokkal készített interjúk, beszélgetések során egyértelműen az az igény körvonalazódik a tanárok részéről, hogy kapjanak minél több olyan módszertani támogatást, amely nem csak leírja, hogy egy adott program mire és hogyan alkalmazható, hanem konkrét ötletekkel segíti őket abban, hogy a választani kívánt szoftver, oldal miképpen támogathatja a mindennapi munkájukat.

Az OFI oldalán elérhetőek azok a digitális formában is megjelent kiadványok, amelyek IKT-s óravázlatokat, tematikus terveket, foglalkozásokat tartalmaznak, vagy éppen a közoktatás jó IKT-s gyakorlatait mutatják be. Az OFI kiadványaihoz hasonlóan, az Educatio “IKT Műhely” kiadványa is hasonlóképpen támogatja az érdeklődő pedagógusokat.

Azt gondolom, hogy az első terület, amely erős alapokat kíván, az a módszertan. Amikor a pedagógusok értik és tudják, hogy pedagógiailag hogyan és miért lehet hatékony segítség az online gondolattérkép, a szakmai blog, a személyes vagy iskolai közösségnek szánt weboldal, a tartalomkezelő rendszer, akkor belső motiváció alapján, félelem és reszketés nélkül, egy kis kitartással el fogják sajátítani azt is, hogy melyik alkalmazást, programot, eszközt hol tudják bekapcsolni, hiszen tudni fogják, hogy melyik lehetőség hogyan és miért jelenthet hatékony támogatást a mindennapi pedagógiai munka során.