A blogbejegyzésekről

Minden blogbejegyzésnek van szavatossági ideje. Hiába érezzük, hogy jó gondolataink vannak – belekezdhetünk 4-5-6… bejegyzésbe, ha a túl sok napi tennivaló betemeti az online fiók mélyén lévő vázlatokat, akkor egy idő után átírja az ember, vagy online lomtárába dobja.
Ezután napokig gondolkodhat, hogy akkor vajon miért kezdett bele.  Miért jó blogot írni és miért fontos szakmaibb blogot írni? Ma, a “MEP-nappali” kurzuson a blogokról és mikroblogokról beszélgettünk. Egy hallgatóm meglepődött, hogy van olyan blogom, amit csak 2 ember olvas, és volt olyan is, amit csak magamnak írtam. A különböző blogok egy személyhez kötődően úgy működnek, mint a Facebook-listák vagy a Google+ körei. Ha valamit túl sok emberrel osztunk meg, az vagy nagyon fontos vagy túl felszínes tartalmakat takar.

“A felejtés joga az interneten” avagy online hagyatékunk…

November 1-je van. A Kossuth Rádió főoldalán ezt olvasom, és elgondolkodom.  A Facebookon és más közösségi oldalakon a halálunk után is ott marad a digitális lábnyomunk…
A végrendeletbe bele kellene foglalni az interneten használt azonosító/jelszó párosainkat, hogy a szeretteink hozzáférhessenek az internetes profiljainkhoz halálunk után? A Facebookon már külön oldal és alkalmazás létezik annak érdekében, hogy halálunk után üzenetet hagyhassunk a világnak… A témához kapcsolódóan önálló weblapot is létrehoztak az üzemeltetők, és web2.0-ás programról lévén szó, az oldalnak Twitter és YouTube-csatornája is van… Tűnődöm, hogy ez morbid vagy hasznos kezdeményezés-e. Ha mindennapjainkat meghatározza az internet és a web2.0 világa, akkor az is érthető, ha online hagyatékunk rendezése szeretteink feladata lesz.

ONK-ra készülve

Készülődünk a XI. ONK-ra, amely 2011. november 3-5-ig kerül megrendezésre, ez alkalommal Budapesten. Négyen (János, Adrienn, Szilvi és én) egy szimpózium (A digitális nemzedék tanulási stratégiája és tanulási környezete az iskolában és online közösségi felületeken) keretében fogunk előadni, és a szimpózium második része a 2011-ben indult “Facebook-kutatás 2011” eredményeit fogja bemutatni. Ezt záró előadásnak tekintjük a témával kapcsolatban, és már új kutatásokat tervezgetünk.  Kíváncsian várom a háromnapos programsorozat előadásait, a szakmai diskurzusokat, az érdekes kutatási eredményeket.

Office tudásszint-mérő

Az elsőéves pedagógia szakos hallgatók egyik kötelező feladata, hogy megfeleljenek az Office szintfelmérőn. Az Office szintfelmérő 1 Excel, 1 Word és 1 PPT feladatból áll. A félév során nem foglalkozunk közösen ezekkel a tartalmakkal, de úgy látjuk jónak, hogy a hallgatók ne végezhessék el úgy a “Bevezetés az infokommunikációs technológiákba” című kurzust, hogy nem tudnak dinamikus tartalomjegyzéket vagy diagramot létrehozni az Officeban. Ez a feladat többeket megmosolyogtat, azt gondolhatjuk, hogy ezt könnyen teljesítik a hallgatók, hiszen a “vérükben van a számítógép-használat”. Az eredmények mást mutatnak. A feladatok megoldásakor minden esetben sokkal jobban sikerültek a megjelenítéssel és formázással kapcsolatos részfeladatok, mint a program tárgyi tudást is igénylő használata. A megjelenés, a tartalomjegyzék képe a hallgatók fejében van, és többször ezt vizuálisan meg is jelenítik a dokumentumban, de nem a helyes módszerrel, stílusokkal és címsorok használatával érnek el ide. Megdöbbentően kreatív és ötletes megoldásokat láttam.
A felmérők javítása közben azon gondolkodtam, hogy vajon az IKT-eszközök használatának mi a Maslow-piramisa. Ez nem egy költői kérdés, hasonló témában már elérhetőek ilyen ábrák.

Minitréning pedagógusoknak

A héten egy pedagógusoknak szóló IKT-s minitréning megtartására kértek fel. A web2.0 világáról, a diákok és a pedagógusok átalakuló szerepeiről és feladatairól, valamint az IKT-s eszközök gyakorlati használatáról szólt a másfél órás képzés. A délutáni műhelyre összesen 36 pedagógus jelentkezett, az IKT-s szekcióban 16 tanár vett részt. (A másik csoport egy kistérségi intézmény egyik jó gyakorlatát ismerte meg.) Az én csoportom számára összesen 4 számítógép volt, így kiscsoportban dolgoztunk. Prezit készítettem, amivel az első fél órában az elméleti kérdéseket jártuk körbe, illetve számos, tanítási és tanulási folyamatot jól támogató web2.0-ás alkalmazást soroltam fel. Egy továbbképzésen (az eddigi tapasztalat alapján) fontos, hogy -ha csak fél percig is- minden résztvevővel egy kicsit “egy hullámhosszra” kerüljön a képzést vezető. Ekkor fel lehet térképezni a tekintetek/testtartás/metakommunikáció alapján, hogy ki hogyan fog viselkedni, milyen hozzállással közelít a képzés témájához. Voltak és mindig vannak teljesen elzárkózó kollégák, akiket nehéz meggyőzni, és még nehezebb ezt 1,5 óra alatt megtenni. Talán nem is cél. Voltak olyan pedagógusok, akik egy-két alkalmazást ismertek csak a bemutatott lehetőségek közül, volt viszont olyan is, aki azt mondta, hogy ezek közül bizonyos alkalmazások a diákok számára már “gagyik”. Érdekesek a különböző átmenetek és végletek, amelyek ilyenkor előkerülnek.
Ez volt a prezi.